Hogy vagy Istennel?

Napi gyakorlásként szinte csak tisztító, oldó gyakorlatokat szoktam végezni. Úgy tapasztaltam, hogy ha mindig megtisztítom (tudatosítom) a felmerülő tudattartalmaktól, zavaroktól, félelmektől és gátlásoktól magamat, akkor ez az alap rendezettség magától bevonzza a jó dolgokat az életembe.

Ezért aztán soha nem szoktam vágy-beteljesítő, bevonzó gyakorlatokat végezni, mert amihez elég tiszta és érett vagyok, az úgyis megtörténik Velem időben!

A jövőmet sem nagyon szoktam vizsgálni és másokba sem nézek bele, habár még mindig elég jól működik ez a képességem. Ami információra szükségem van a jelenben, azt mindig megkapom, kérnem sem kell.
Azt gondolom, hogy az életben minden házhoz jön, csak folyamatosan nyitva kell tartanunk az ajtót!

Ez amúgy nem könnyű, hiszen a félős, ijedős egonk azon nyomban bezárkózik, ha valami számára kellemetlent tapasztal, vagy megérzi annak az előszelét!
Erről le kell szoktatni, és meg kell tanítani arra, hogy ami nem tetszik neki, az elől ne elzárkózzon, hanem a nyitottságát megtartva inkább fogadja be, és a saját álláspontját adja fel, ha arra van szükség!

Sokkal nehezebb egy felesleges tudattartalmakkal szennyezett, zavaros, kusza személyiségnek elérni jó dolgokat, mint annak, akinek a tisztasága bevonzza a hozzá illő, kiérdemelt jót!
Olyan ez, mint amikor egy étterem vezetője nem foglalkozik az étterme jó hírnevével, nem reklámozza azt, nem próbál meg vendégeket odacsalni, csak egy dologgal foglalkozik: hogy az étel tökéletes legyen! Ez lesz az Ő reklámja.

Az életben azért erőlködnek annyit az emberek a vágyaik elérésével, mert olyat akarnak megkapni, amire még nem érettek belül, amit még nem érdemelnek meg!
Gyerekkorunkban ott voltak a szüleink, akik elmagyarázták, hogy mi miért nem vezethetünk még autót, nem mehetünk el egyedül egy erdei túrára, nem gyújthatjuk meg a karácsonyfagyertyákat. Akkor ezt büntetésnek éltük meg, mert nem értettük, amit most már igen, hogy mindezek a korlátozások a saját érdekünkben voltak, mert nem voltunk még elég érettek arra a tevékenységre!

Most ugyanígy kellene megérteniük a felnőtteknek, hogy a vágyaikat ne kívül hajszolják, hanem belül váljanak rá éretté és akkor ajándékként az ölükbe hull majd az, amit immár megérdemelnek!