Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
A képről
2009. március 17. kedd, 11:22 | Balage (útkereső)

Szia Sanyi!
Én is úgy érzem, hogy csak olyan könyveket akarok olvasni, ami vicces, szórakoztató vagy praktikus és semmi köze nincs a lelki fejlődéhez, a világ nagy kérdéseihez.
Amúgy belőlem mindig ellenérzéseket váltanak ki ezek az indiai ábrázolások. Számomra ez a giccseszencia, ami még a nyugati világ puttóin is túltesz. Még a felhők szélén trónoló öreg úrral is teljesen ki vagyok békülve, de ezzel...
Nagyon életszerű, hogy talpig aranyban két lágy, nőies vonású férfi szinte elérzékenyülve mennek kibelezni az ellenséget, olyan hozzáállással, mintha a világ legcsodálatosabb dolgát cselekednék velük.
Olyan, mintha az embernek egy csendéletet kellene festenie egy darab ürülékről, de mivel az ürülék nem túl vonzó, feldíszítjük virágokkal. Akárhogy próbáljuk leplezni a háború borzalmait, a vérontás vérontás marad. Felszínesen ismerem Arjuna királyfi és Krisna történetét, amely lényegében azt mondja, hogy időnként a háborúra is szükség van, mégha Arjunának nincs is kedve a rokonai ellen harcolni. Nekem csak ez az ábrázolás nem tetszik.
Az indiaiakra amúgy is ez jellemző, hogy igénytelenül koszban élnek, de mindent teleaggatnak színes díszekkel.
Ha ott nőttem volna fel biztosan nem így látnám a dolgokat, de hozzám sokkal közelebb áll például a fegyelmezett japán mentalitás, ahol a tisztaság és a rend számít, és nem a díszek fedik el a koszt.
Te mit gondolsz erről?
Balage