Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Balogh Béla: Lelki fejlődésünk
2010. augusztus 04. szerda, 9:45 | szeklice (útkereső)

Lelki fejlődésünk

"A sprituális fejlődés során előbb-utóbb kapcsolatot teremtünk magasabb rezgésszámú világokkal. Saját auránknak több, különböző rezgésszámon lévő rétege van, és minden réteg alkalmas arra, hogy a neki megfelelő szinten rezgő energiavilággal kapcsolatot teremtsen. A lehetőséget tehát magunkban hordjuk. Megfelelő lelki fejlődési szinten mindenki be tud hangolódni energiatestének egy-egy magasabb rezgésszámon lévő szintjére, és bepillantást nyerhet a magasabb világokba. Ehhez elvezethet türelmes, több éven át végzett lelki munka vagy spontán, teljes önátadás. Az utóbbi ritkább. Sokan vannak, akik elmennek angyaltanfolyamokra, csakranyitogató hétvégékre, ilyen-olyan beavatásokra, és azután következik a baj. Nem véletlen ám, hogy az ember előtt bizonyos ajtók zárva vannak! Az sem véletlen, hogy egy kisgyermek kezébe a szülő nem ad élesre töltött, kibiztosított lőfegyvert. A gyermek nem tudja hogyan kell azzal bánni, és előbb-utóbb kárt okoz magában, vagy valaki másban. Ha az ember a lelki fejlődésnek egy kezdeti szakaszában, egy magasabb szintű szeretet és tudatosság nélkül (!) elmegy jó pénzért - és tényleg jó pénzért - egy tanfolyamra, ahol kinyitogatják a csakráit, lehetővé teszik számára, hogy kapcsolatot teremtsen magasabb valóságokkal, elmondják neki, hogy mostantól kezdve angyalokkal fog együtt dolgozni, és az élete egy csoda lesz, akkor kezdetben úgy tűnik, hogy ez a kapcsolatteremtés működik is. Csak később derül ki, hogy ezek az angyalok egyáltalán nem angyalok. Akiben ugyanis nem magas a szeretet szintje, az bizony csak az alacsony asztrális entitásokkal tud kapcsolatot teremteni, és még jó ha nem lesz belőle megszállottság! Még jó, ha csak olyanokkal sikerül kapcsolatot teremtenie, akik szórakozni akarnak....

Nem mindegy , hogy az ember kivel teremt kapcsolatot, és ma már biztonsággal mondom, hogy rituális bevezetésre és rituális meditációra van szükség a kapcsolatteremtéshez, mert ez teremti meg azt a fényburkot, azt a szférát, amiben az ember valóban fénylényekkel kerülhet kapcsolatba.

A legfontosabb talán, hogy magunkban, belül találjuk meg azt a pontot, ahol csend van. Mély, mély csend. Azt hinné az ember, hogy az aktivitásban és a külsőségekben van az erő, holott a legnagyobb erő akkor nyilvánul meg, amikor naponta bizoynos ideig, akár csak pár percig a rendkívüli csend állapotában tudunk maradni. Ez gyakorlás, rendszeres meditáció, vagy kontempláció kérdése. Ez nem megy egyik pillnataról a másikra, de ha hozzászokunk, akkor szinte napi szükségletté válik.

Mindennap visszahúzódni a világ forgatagából, akár csak 10 percre, oda, ahol belső csend, béke és nyugalom van, és onnan erőt meríteni. Ilyenkor megszűnik a külvilág minden zagyvasága, és érezzük, hogy pont ott vagyunk a középpontban. Ha pedig ott vagyunk a középpontban, akkor nem kerülünk energiahiányos állapotba. Akkor a központi forrásból, vagy az Isten energiájával töltődünk, és nem kell az energiát a mellettünk lévő emberektől elszívni - például úgy, hogy mindig magunkra irányítjuk a figyelmet. Amikor valaki energiahiányos állapotba kerül, akkor ideges lesz, és a szerint is viselkedik, így nyilván felé fordul a környezetében levők figyelme. Az energia pedig természetesen oda áramlik, ahová a gondolat, és az illető töltődik is, csak nem megy vele semmire, mert ahogy töltődik, úgy veszíti el ezt az energiát. A központi forrásból érdemes töltődni, az mindig mindenkinek a rendelekzésére áll.

Természetesen itt is rendkívül fontos az egyensúly. Ha az ember lába a földön van és elvégzi a munkáját az anyagi világban, ugyanakkor rendszeresen felkapcsolódik meditáció vagy kontempláció segítségével a magasabb világokba, akkor meg tudja őrizni az egyensúlyát. Én amellett hogy könyveket írok, meditációt vezetek, mind a mai napig hídépítő mérnökként dolgozom, tehát benne vagyok az anyagi világ sűrűjében, ahol oda kell figyelni arra, hogy mi történik. Ha ez az egyensúly megmarad, akkor nem történik semmi baj, de ha elvész, az kibillenti az embert a mindennapi kapcsolataiból. Napi szinten kapcsolatot kell tartani az anyagi világgal, és a szeretet központján keresztül a felső világokkal is." (Balogh Béla)