Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Megakadt a szemem előbb egy sorodon: "Aztán mikor már az oldalon
2010. augusztus 03. kedd, 22:10 | KatiPotter

Megakadt a szemem előbb egy sorodon: "Aztán mikor már az oldalon megjelentek számomra már-már rasszista irások". Én végig követem egy ideje az oldalt, de ilyet nem láttam. Ezért arra gondolok, hogy az én írásaimat értetted félre. A rasszizmus, ami tényleg az, az engem is taszít. Nem vagyok kirekesztő, fajgyűlölő vagy ilyesmi. Nemrég előtört újabb előző életes emlékeim meg azt bizonyítják, hogy valaha én is áldozata voltam ennek, emiatt ebben az életemben sokáig nekem is minden hülyeség rasszizmusnak tűnt, amíg meg nem tapasztaltam dolgokat, amíg meg nem ismertem az életnek azt a területét.
Amikor az embereket sötétnek érzed, akkor, de erre rá is jöttél, hogy ezt a saját, pillanatnyi lelkiállapotod láttatja veled. De ez a rasszistázós félreértés pont egy példa erre szerintem. Az ember nem mindig olyan, aminek látjuk, csak mert félreértjük...
Anyukám amúgy nemrég mondott egy bölcsességet: meg kell engedni magunknak, hogy hibázzunk, hogy másoknak is megengedhessük. Én úgy fogom fel, hogy nem mindenben vagyunk tapasztaltak, ki jobban, ki kevésbé, illetve ki mit tud jobban jelleggel, de ezért is van, hogy hibázunk dolgokban. Mindenki. Ettől nem vagyunk sötétek, feltétlenül vadállatok (persze állatok vagyunk mindannyian, ezáltal a természet részei), a fényt keressük, így mindannyian fénytestvérek vagyunk. Vannak persze emberek, akik olyan szinten gázul viselkednek, hogy ezt nehéz róluk elképzelni, de szerintem előbb-utóbb az ő lelkük is bejárja azt az utat. Épp ezek miatt, ne akarjunk tökéletesek lenni, engedjük meg magunknak, hogy hibázzunk, persze nem szándékosan, de attól még ne érezzük magunkat sötétnek, ha előfordul, sem másokat, ha velük fordul elő... A sötétség/félelem az nem mi vagyunk, max pillanatnyi állapotunk, mikor elgyengülünk, de az a szép, mivel alapból a fényt célozzuk, mindig fel tudunk erősödni aztán, ha akarunk. :) A szeretet ereje, vagy lehet úgy is fogalmazni, hogy Isten akkor is vigyáz ránk, mikor nem érezzük, nem tudunk róla.