Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Fájdalom fa
2010. augusztus 03. kedd, 19:16 | Buddhanita (útkereső)

Le kell festenem, úgy érzem. Meditációban láttam meg igy, megpróbálom azért átadni, sajnos nem tudom a Youtuble-ra feltenni, úgy, ahogy a "fejemben" megjelent.

MAG: Isten. EGYSÉG. Alászáll a földbe. Fájdalmasan születik belőle egy élet csirája, a fájdalom fa kihajt. Fájdalom, mint az Egységből kiszakadás. Elkezd magasabbra nőni, kicsit kibújik a földből, egyre nő, ahogy a tapasztalások jönnek. Ágak sarjadnak. Düh, mérgelődés, feltételes szeretet, birtoklás, ragaszkodás, minden áa, külön egy-egy érzés, egy tapasztalat, de mindegyik a gyökeréig a nedvtől él, ami a fában kering. A fa nedve a tudatunk, minél jobban alámerül, a fájdalmak gyökerében, egyre jobban erősödik a gyökere, egyre nagyobb mélységek, egyre nagyobb alapot, erőt adnak, az új-és újabb megélésekhez, ágak növéséhez. Minél jobban alászáll, annál "magasabb" ágak nőnek, a feltételes szeretet ágából kisarjad a szeretet újabb-és újabb minősége, az önsajnálat ága mentén, ha visszaszállsz a mélybe, meglátod mi ez? Vakvágány. sajnálod magad, mert azt hiszed, semmiről nem tehetsz, semmiért nem vagy felelős, alászállsz, látod mi az oka, a fájdalom, megéled, elengeded, új ág sarjad. A neve Együtt érzés, virágok nyilnak. Látod, az együttérzésben nincs sajnálat. Csak éled a mások fájdalmát, de látod a kicsit is, meg a nagyot is a másikban. Látod, mi az ok, és okozat. Mit kell ebből tanulnia, és már tudod, ha sajnálod, üvegbúra alá teszed, ahonnan nem tud tovább nőni, nem tud felmagasodni, kivirágozni.

Ezt mind úgy láttam, mintha a törzsbe és ágakba emberi arcok, (érzelmek ábrázolása) lenne, de nem belevésve, hanem inkább a fatörzs mintázata lenne. Egyszerre voltam a fa belsejében, láttam, éreztem ahogy a sejtek között áramlik a nedv, az élet, egyszerre éreztem a hűs szelet, amiket a lombaji felfogtak, simogatóan, egyszerre éreztem a nap melegét, mint Isten végtelen hivogató szeretetét, éreztem a férgeket, melyek a testemben rágtak járatokat. Láttam a depressziót, mint kiszáradt faágat, hulló levelekkel, láttam az esőt, mint az eszmék, a reiki, a versek, a vallások, a tanok, amik táplálják az emberiség tudatát, hogy az alászállásból kinövekedjen, láttam a virágzó lombkoronát, amiről tudtam, még mindig nem az út vége, láttam új magok növekszenek, széthullnak teljesen, hogy új élet növekedjen. Minél több "szellem" kiteljesedjen".

Életek, tapasztalások, akár kinok, akár örömök árán, de van bennük valami közös: a megtapasztalás, visszatérés az Egységbe. De most már úgy, hogy Tudjuk, ez az igazi OTTHONUNK.

Csak az ember nem szeret szenvedni, fájni, felelősnek lenni. Elfelejti, minden csoda, öröm fájdalomból születik. csak a jót akarja, kevés munkával, azt is más tegye meg.

Önmagába bonyolódik, ha jön a "gond". Béka-fenek lesz a szemszöge. Meg a gyermeki én: jaj, Anyu, elestem.