Becsületes vagy?

Biztosan sokan átéltek már hasonló helyzetet. Olyan ez mint amikor felérsz egy nagy hegy tetejére, és egy kicsit Isten szemszögéből nézed a dolgokat. Szívesen ott fenn maradnál, mert nagyszerű dolog Istennel együtt lenni. Úgy érzed, ha itt maradhatnál, te is az angyalok módjára tudnál élni és beszélni. Meg kell tartani ezt az állapot--gondolod, de nekem ma olyan érzésem támadt, hogy nem biztos ez lenne a helyes.
Szellemi erőnket, pontosan az próbálja meg, hogy van e erőnk leszállni. Le, az anyagba süllyedt emberek, a megszállottak közé, hogy őket is felemeljük.
Nem a hegycsúcsok, a napfelkelte, vagy a szép utáni vonzódás számára vagyunk teremtve, hanem magunkfajta , anyagból valók közé.
Nem vagyunk e önzőek, ha csak magunkra gondolunk?
Az ilyen órák, napok,kivételesek, és meg van a maguk jelentősége, de valahogy most úgy érzem, hogy nem ennek az állapotnak a megtartása a fontos, hanem hogy ezt megmutassuk másoknak is.
Persze az igaz, hogy ahhoz, hogy ezt megtudd tenni, jó lenne ha te is akkor mehetnél fel a hegyre, amikor csak szeretnél, és nem csak úgy bele csúsznánk az ilyen állapotba.