Mi a legfontosabb az életedben?

Én a célról beszéltem, nem az útról. :) Az út mindenkinél más, a cél mindenkinél ugyanaz. Nem azt mondtam, hogy álszent szeretettel éld le az egész életedet, mert az tényleg nem vezet sehova, ha nem tapasztalod meg a félelmet, az erőszakot is. Ezt Te szűrted ki belőle. Azt is leírtam egy hozzászólással előbb, hogy egy bizonyos szintig szükség van a félelemre. Egészen addig, amíg el nem éred a célt, ahol már nincs rá szükség. Az, hogy eléred-e, pedig valóban a szabad akaratod.

"A ezo-könyvekben szépen le van írva, hogy milyen ereje van a szeretnek csak épp arra van kevés tanács, hogy mit tegyen az ember akkor ha még nincs olyan sugárzó szinten?"

Pontosan ezért nem írják le, hogy mit tegyél, mert a szabad akaratodtól függ, hogy eléred-e a célt vagy sem.

A Te döntésed, hogy az erőszakra figyelsz, vagy a szeretetre, de azt nem árt tudni, hogy amire figyelsz az erősödik. Ezt már a kvantumfizika is felfedezte, pedig egy külső tudomány. Olyan részecskék áramlását figyelik, amik egyébként kötött pályán mozognak, de csak azzal, hogy figyelik, egyszer csak a részecskék meghazudtolják a fizika törvényét, és eltérülnek a kötött pályáról. Ez is bizonyítja, hogy a puszta jelenlét, a cselekvés nélküli figyelem elég ahhoz, hogy a dolgok működjenek, változzanak, mozgásban maradjanak. Azt nem állítom, hogy ezek a tudósok szeretik azokat a részecskéket, de nem akarattal változtatják meg, egyszerűen azzal, hogy figyelemmel kísérik.

Nekünk sem az lenne a dolgunk, hogy mindenről véleményt alkossunk, meg analizáljunk, meg meg akarjuk változtatni, meg ellássuk jelzőkkel, ez "rossz" ez "jó", stb, egyszerűen csak tudatosan jelen kéne lennünk. És mint mondtam, ennek velejárója a szeretet. Nem azért mert megideologizálom, hanem mert ez a szeretet természete. Ha az elméd kiürül, a szeretet megjelenik. Amíg a gondolatokkal lefoglalod, mozgásban tartod az elmét, addig az Önvaló ellen dolgozik, de amint sikerül kiürítened, a helyére lép a tudatosság, a szeretet, az elme eggyé válik az Önvalóddal, nem ellene dolgozik, hanem vele együtt egységben. Ez nem ideológia, ezt tapasztalatból mondom. :) Igaz, még én sem értem el a célt, hogy ez állandósuljon, de egyre gyakrabban sikerül állapotként elérnem rövidebb-hosszabb időkre, úgyhogy hidd el, nem a vakvilágba beszélek :)

Azt is tudom, meg értem, amiket Te írsz, mert én is átmentem ezen a korszakomon, amíg így gondolkodtam, hogy ebben a világban csak az erőszakkal, meg a másik átverésével, lehúzásával lehet bármit is elérni. Igen. A társadalomban igen. Ha be akarsz illeszkedni, hogy tökéletes tagja legyél, meg meglegyen a kacsalábon forgó palotád a 3 porséval a garázsban, akkor nagyjából igen. De itt jön képbe a szabad akarat :) Hogy valóban ezektől leszel-e boldog vagy netán van valami, ami ennél sokkal fontosabb, sokkal magasabb szintű, sokkal energikusabb dolog. A szabad akaratod, hogy melyikre törekszel. De én azt vettem észre, hogy ha az utóbbira, akkor a társadalom már nem is tűnik annyira szörnyűnek és nehéznek. Ha a tudatosság létráján halatsz fölfelé, akkor a társadalom létráján már magától léptet az élet följebb, de ha csak a társadalom ranglétráját tartod utadnak, úgy a másikon viszont egy helyben maradsz.

Szóval én nem azt közlöm veled, hogy mit "kell" tenned, pusztán a saját tapasztalataim alapján közlök alternatívákat, Te pedig a saját tapasztalataid és a szabad akaratod alapján eldöntöd, hogy merre tovább. A Te utad, a Te döntésed az is, hogy mit látsz az írásaim mögé. Meg akarlak változtatni Téged, vagy magamat akarom megváltoztatni? :) Egyáltalán akarunk Mi itt valamit, vagy csak úgy írogatunk? :)
Ezekre mind Magunkban keressük a választ, nem egymás, de még csak nem is a saját írásainkban, mert azok is csak szavak, a gondolatok vetületei, és még a gondolatok is csak vetületek. Úgyhogy szerintem lenne dolgunk bőven :D