Törekszel a tökéletességre?

Bizonyos szinten én is értem, amit mondasz :) Meg még egyet is értek abban, hogy a jelenlegi társadalomban szükség van egy darabig "félelemkeltésre". De csak akkor, ha a társadalomban gondolkodsz. Én személy szerint már nem gondolkodom a társadalomban, hanem egyénekben. Mert egyének alkotják a társadalmat. És ha minden egyén eléri az említett egyensúlyt, megvilágosulást, harmóniát, teljességet, akkor egyszerűen fölösleges lesz társadalomban gondolkodni. Az ember ott hibázza el a dolgokat pont, hogy társadalmakban gondolkodik, csinálni akarja a társadalmat, közben ha odafigyelnénk magunkra, hogy elérjük ezt a teljességet, akkor szép lassan kialakulna önmagától a tökéletes társadalom. Ami már igazából nem is társadalom lenne, hanem egy világméretű közösség.

És ennek a teljességnek viszont velejárója a szeretet. Mármint a valódi szeretet. Ahhoz meg már semmi szükség a félelemkeltésre. Egy megvilágosodott ember pont ebben különbözik a nem megvilágosodottól. Hogy képes az önzetlen, igazi, tiszta szeretetre. Mert tudja, hogy ezzel sokkal nagyobb, tiszta energiákat mozgat meg, mint a félelemkeltéssel. Ha félelmet akarsz kelteni, az azt jelenti, hogy még vágyad, hogy beleilleszkedj a társadalomba, mert ahhoz tényleg az kell. A jelenlegihez. Én ezért nem gondolkodom a félelemkeltésben, mert azzal pont abba a nem működő társadalomba illeszkedek bele, amiről beszélünk. Pont a vágyak azok, amikkel ahhoz a társadalomhoz kötöd magad, amivel egyébként elégedetlen vagy. Ez a társadalom pontosan az emberek vágyain át használja ki az embereket. Ha viszont egyszerűen a saját teljességedre törekszel, (és azt se vágyból, hanem mert megértetted, hogy ez lenne a dolgunk, ha jobbá akarjuk tenni a világot) akkor észreveszed, hogy egyszerűen tényleg egyre nagyobb az a halmaz, amit szeretsz, mert amitől már nem félsz, azt tudod szeretni, pont azért, mert megtanított rá, hogy hogy nem kell tőle félni. És minél közelebb vagy a teljességhez, az egységhez, annál inkább látod meg majd azokat a lehetőséget, amikhez tényleg elég a puszta szeretet, a teljes jelenlét, és teljesen fölösleges a félelemkeltés. De a saját félelmeinket nem a társadalom fogja megoldani, a társadalom majd szép lassan eltűnik, ha már nem lesz rá szükség, mert képesek vagyunk egységben élni.

Szóval a teljesség, vagy a szeretet nem lehet eszköz, vagy állapot, hanem a cél. Az a célunk, hogy képesek legyünk a teljességre, a szeretetre anélkül, hogy bárkiben félelmet kellene keltenünk. Amíg félelmet akarsz kelteni, az azt jelenti, hogy még Te sem vagy teljes, tehát még vannak félelmeid. Hogy tudnád a célt eszközként használni, ha még nem is érted el? :) Ha a szeretetet eszközként használod, akkor az szerintem nem lehet az igazi szeretet.

A szeretet valóban a tiszta harmonikus energia. Gyönyörűen leírtad. ;) Szerintem nincs olyan, hogy spirituális értelemben vett szeretet, vagy nem. Szeretet egy van. Amíg csak azt szereted, ami/aki Téged is szeret, addig az nem szeretet. Az reakció. Amikor ok nélkül szeretsz már mindent, csak azért, mert létezik, na az szeretet. Amikor rájössz, hogy minden azért van, hogy szeresd, na akkor változtattál a világon :) Akkor adtál Neki valami olyat, amit ugyanekkora szeretettel fog viszonozni :) Akkor teljesek leszünk. És tudjuk már, hogy ehhez kellettek a félelmek, de nem félelemmel, meg gyűlölettel fogunk reagálni, hanem egyszerűen reakció nélkül áramlik majd belőlünk a harmonikus tiszta szeretetenergia, ami elnyeli a haragot is, a gyűlöletet is, és a félelmet is. Mert nem egyenrangú velük, hanem ezekből épül fel, ezeket tudja átalakítani, hogy még erősebb legyen.

Persze ez egyenlőre tényleg szájenszfiksön, mert az emberek pont a társadalomtól félnek, de közbe meg attól várják a megoldást is, meg hogy majd megváltozik magától. Csak hát miért tenné. A társadalomnak tök jó így, hogy félnek tőle. Mert egy vágyakból kreált társadalom. A vágyak meg versenyt faragnak, a verseny meg félelmeket az erősebbektől. De ha képesek lennénk a teljességre, az egységre, a szeretetre, nem lenne mire alapozzon a társadalom. Szerintem.

De ez csak az én világom. :D