Hiszel a reinkarnációban?

Értem mit mondasz.

De azt az egységélményt amiről beszélsz azt én nem szerettnek hívom, hanem inkább egyensúlynak, harmóniának, megvilágosultságnak, teljességnek. És ennek a teljességnek a két oldala a félelem és a szeretet. Különben nem lenne teljesség. Számomra szeretet és a félelem ilyen esetben eszközök. Maga teljesség pedig maga az állapot, melyre ezeket az eszközöket használod fel. Aki mindig csak a szeretet ideológiáját követi az előbb vagy utóbb belegyengül, mert adott helyzetben nem lesz képes "erőszakhoz, félelemhez" folyamodni.

Nem arról van szó, hogy a megfélemítés jó lenne, hanem inkább az hogy néha egyszerűen használni kell. A társadalom még nem értett meg az önzetlen szeretre. Jó lenne ha így lenne, de nem készül fel rá. Sokan vissza is élnek vele. És addig tudni kell "félelmetesnek" lenni, mert valaki akinek ez a fontos, az csak ebből ért, ha fel akarjuk nyitni a szemét.

Az a "szeretet" amiről spirituális értlemben beszélünk, számora inkább tiszta harmonikus energia, ami a szeretet érzését ébreszti bennünk, de nem szó szerint maga szeretet.