Mit vársz a jövő évtől?

Egészen az utolsó bekezdésig bólogattam az olvasása közben, aztán az "egyenrangú" szónál hirtelen se le, se fel nem indult el már a fejem.

Addig egyet értek, hogy szükség van a félelemre, de hogy a szeretettel egyenrangú lenne, azt tapasztalatból mondom, hogy lehetetlen. Egyszerűen sorrendi különbségek vannak köztük. Nem rangsorrendi, hogy bármelyiket magasabb rangúnak tekinthessük, vagy egyenrangúnak a másikkal. Egyszerűen teljesen más energiamezőt alkot.

A dolog nálam általában úgy néz ki, hogy félek valamitől valamiért. Ez a félelem rezeg valahogy. Aztán ha elkezdem megvizsgálni, hogy na most ettől miért is félek, és jól csinálom a vizsgálódást, akkor a félelem szép lassan elcsendesül és átalakul szeretetté, ami viszont már sokkal erősebben rezeg, mint előtte a félelem. Az átalakulás időtartama a félelem nagyságától függő, de a szeretet energiája az mindig konstans, valamit vagy szeretsz, vagy nem. Olyan nincs, hogy valamit jobban szeretsz, mint valami mást. Az igazi szeretet érzed.

Valóban szükség van a félelemre, azért, hogy utána szeretetté tudjuk alakítani, mert az sokkal energetikusabb. Ehhez viszont furcsán hangzik, de tudni kell félni. Viszont nem félelmet adni, ahogy azt a címben írtad, hanem befogadni. Szerintem a félelmet tudnunk kell kapni. Adni könnyű, mert erre épül pont a társadalom, hogy olyan dolgokkal bombáznak minket fölülről, amivel nem merünk ellenkezni, mert ők tudnak félelmet adni, de mi nem tudunk félelmet kapni. Úgy legalábbis, ahogy kéne. Mindig elfelejtjük, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Tudnunk kéne a félelmünket szeretetté alakítani, mert ezt használják ki a nagyokosok, hogy mi nem tudunk ilyet, ellenben olyan bőszen tudjuk a félelmet gyűlöletté alakítani, és ócsárolni, meg hibáztatni mindenki mást azért, ahol a világ tart, hogy azt már lassan tanítani lehetne. Ha úgy tekintenénk erre, hogy "Tisztelt politikusok, köszönjük, hogy évtizedeken át megfélemlítettetek minket, mert ezzel annyi átalakítható alapanyagot adtatok ahhoz, hogy mi csak egyre erősebbek és erősebbek lehessünk a szeretettől, amit a tőletek kapott félelemből formáltunk" na akkor esküszöm nem itt tartanánk. A politikusok félnek is ettől, mint a sz@r, pontosan ezt a félelmüket adják át nekünk, mi meg adjuk mindenkinek tovább, ahelyett, hogy előbb szeretetté formálnánk, és azt adnánk tovább.

Ha tudunk félelmet kapni, és feldolgozni, aztán szeretetté alakítva továbbítani, még akkor sem tekinthetjük egyenrangúnak. Minden mással egyenrangú (minden mindennel igazából, meg semmi semmivel ugyanakkor), mert ugyanannyira szükség van rá az egészhez, az egységhez, mint bármi másnak. De mint alkotóelem. A szeretet viszont nem alkotóeleme az egységnek, a szeretet az már maga az egység. Csak figyeld meg mit érzel akkor, amikor az igazi szeretetenergia dúl benned. Teljességet, életerőt, semmi másra nem vágysz, egyszerűen boldog vagy, hogy szeretsz. De ezt akkor nem érzem, amikor félelmet adok. Bár azt általában igyekszem tényleg nem adni, hanem előbb átdolgozni, és csak szeretetként tovább adni. Úgy már persze érzem az energiát, de akkor az már magába foglalja a félelem energiáját, nem egyenrangú vele.

Szóval a félelem tényleg csak az egyik fele a dolognak. És tényleg milyen szépen szemlélteti is ezt a gyönyörű nyelvünk :)