Szereted a munkádat?

kérdezted, de elmondom a saját tapasztalatomat. Ha az ember nagyon sokat gyakorolja azt, hogy megfigyeli a gondolatait, akkor tudatosul, hogy a belső párbeszédben éppen ki szólal meg. Te azonosulsz a megfigyelővel - én a figyelmem vagyok... És hallgatod a test mikor szólal meg - éhes vagyok..
Vagy a fájdalmak, fáj a fejem - nem én fájok... Fáj a lelkem - nem én fájok... Megtanulja az ember felismerni, mikor szólal meg a test, mikor a belső gyermek, az ego, a belső bölcsesség ( ! ) vagy csak ismételjük a sokat hallott kárálásokat, a szülői szidalmakat, mintegy azonosulva vele - már megint milyen hülye vagy(ok)...

Szóval gondolatok megfigyelése gyakorlat, napi fél óra...