Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nekem azok a kritikák nem esnek rosszul, amikről érzem, hogy
2010. július 28. szerda, 10:25 | KatiPotter

Nekem azok a kritikák nem esnek rosszul, amikről érzem, hogy szeretetből jönnek és jó szándékból. Viszont, amikor ilyen kritikát fogalmaz az ember, valamit mindig hozzá érdemes tenni, hogy miért becsüli az ember az illetőt, szóval ez és ez nagyon jó, de ezt talán jobb lenne még máshogy, mert akkor félre lehet érteni, hogy esetleg a másik személyével van baja, és nem egy viselkedéssel/gondolattal. Érni szokott egy másikfajta kritika is, ami nem a személyemnek szól, hanem például politikai nézetemnek. Az meg egyáltalán nem bántja az egómat, mert nem nekem szól, hanem általában a félreismert nézeteimnek. Ezen mosolygok, és szeretettel megbeszélem az illetővel a dolgokat, ha szeretné, de soha nem sértődök meg.
Ami rosszul esik, az az igazságtalan kritika, az előítélet-kritika, amikor például a szobatársam nekem esett, hogy én biztos ezt gondolom és ilyen és olyan leszek majd tőle, és ezt mind felsőbbrendűség-érzettel. Attól a hideg is kirázott, (nem az egómat bántotta, hiszen nem volt igaza, maga a konfliktus fáj), bár átgondoltam, igaza lehetett-e, és nagyon nem volt. Szobatársam előítéletessége bennem elfordulást váltott ki, és többek között ez is hozott néhány konfliktust, de aztán, mivel ő is törekedett a fejlődésre, és megértésre, és én is, most már szent a béke.:)
Én általában akkor szoktam kritikát mondani, ha védekezésből teszem. Amúgy nem szoktam ítélkezni más esetekben, vagyis persze meg tudom mondani, hogy ez vagy az nem tetszik valaki viselkedésében, de ha az energiámat nem szívja vagy nem valaki mást kell megvédeni, akkor hagyom, majd rájön a dolgokra. De például apukámmal szemben (ő legtöbbször energiavámpír), nem lehet kritikák nélkül lerázni sokszor, sokszor csak úgy tudom kiküldeni a szobámból, hogy hagyjon már békén, már másképp nem érti, és magyarázza a sok negatív dolgot, olyan stílusban, mintha örülne, hogy van valami rossz, amin lehet sopánkodni, és általában csak ilyen dolgokat. Úgy, hogy a másikat nem hallgatja meg, de ha már ordítok is esetleg, lenyugszik és kimegy. Na ez a védekező-kritika. Hazaszeretetből, szintén védelemből kritizálom a politikusok viselkedését is. Ahogy belegondolok, másfajta kritikát, esetleg ítélkezést nem igazán szoktam.