Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
Izi máris hiányzik :-)
2010. július 28. szerda, 8:40 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Anita hiányolja az oldalról a megoldásokat...

Hát most leírom a sajátomat. Mivel én is töröltem és visszareggeltem magam, gyakorlott önmegvalósító révén, mélyen megvizsgáltam az okokat. Az alap, amiből kiindulunk az az, hogy az eseményeket a külvilágból bevonzzuk.

Gyerekként elszenvedtem erőszakos apám dühkitöréseit, fenyítéseket, amikor mindössze annyit követtem el épp kéznél voltam...De mivel nagy szíve volt és nagyon tudott szeretni, hát imádtam is őt. Hét éves kor alatt a gyerek kritika nélkül fogadja el amit a szülő tesz, ezért a tudatalattiba köt ki minden igazságtalan bántás megkövült fájdalma. Ezeket a köveket cipeljük magunkkal.

A spirituális fejlődés során a szintváltáskor minden előző szint fel nem dolgozott problémája a felszínre tör, kríziseket okozva. Mondhatjuk, a spirituális embernek jóval több krízise van, mint az alacsonyabb szinten jól működő embertársainak, például a harácsoló, egós, pénzzel mindent megoldó szinten lévő embernek. Azért fontos szintekről beszélnünk, mert mindenki valamelyik leszületésben eljut a feljebb lépés lehetőségéhez.

Amikor a tudatalatti felszínre lök egy "követ", bevonzuk a megfelelő szituációt amit a tudatosságunkkal fel kellene dolgozni. Sebzettségből ered ez a fájdalom és újabb sebeket kapunk a külvilágtól, vegyük már észre, megértünk a feldolgozásra.

A feldolgozás akkor lehet teljes, ha nem csak a mostani helyzetet tesszük helyre ( ez általában annyi, rámutatott a múltra ) hanem meggyógyítjuk a múltunkat. Őszintén szívből megbocsátunk az "elkövetőknek" mert felismerjük miért volt törvényszerű hogy ezt tegyék. Kiengedjük a fájdalmat és a helyére betöltjük a tudatosság fényét, a pozitív energiákat. Ha nagyon komoly a trauma amit helyre kell tenni, nem szabad abba a hibába esni, hogy egy meditáció erre elég... Nagyon befrusztrált engem is, mikor kezdőként szépen rányomtam egy meditációt és mivel a figyelmem a krízisen volt ahelyett hogy eltűnt volna, sikerült még többet bevonzanom az életembe :-)))

Szóval Izinek fel van adva a lecke, meghátrál-e, vagy illeszkedik egy közösségbe...

Még egyszer, mindenkinek, aki beleesne a sajnálkozás és a megmentő szerepébe, szegény Izi, ő csak szeretgetett minket... Itt meg meg nem értés, sőt bántás fogadta...Ez is egy nagyon komoly játszma,
ébresztő. Itt a dráma háromszög, amiről Tepperwein is beszél. Áldozat, tettes, megmentő...

Az ő belső világában ott van a történtek oka, amiért ő ezt bevonzotta. Hogy ki tudja-e dolgozni most, vagy kap belőle még jó sokat, ez az ő dolga.

Ha már Tepperweint felhoztam, mit ajánl ő hogy a drámaháromszögből kilépjünk
- felelősség vállalás, minden kiindulópontja mi vagyunk
- tisztelet minden embertársamnak
- a lenézés, túlbecsülés és elfojtás elengedése az életünkből
- lemondás a kéretlen bírálatról
- lemondás a kéretlen segítségről

Nekünk meg van dolgunk a kéretlen bírálattal, azt hiszem... :-))