Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
spiritosaurus képe
paradox egység
2010. július 23. péntek, 12:06 | spiritosaurus

Nem lesz egyre gyengébb az a bizonyos egyik sem, csak egyszerűen egyre jobban beleolvad az egységbe.

Ha más hasonlatot nézünk:

Ülsz egy társaságban, valaki közülük nagyon irritál. Elkezdesz kontrasztot állítani, és az ellentéteként működni, hogy mindenkinek meg tudd mutatni, mennyire különböztök. (Megfelelési kényszer, bizonyítási vágy, stbstb.) Tehát azt akarod elérni, hogy megmutasd, Te nem vagy olyan, mint Ő, aki Téged irritál. Addig-addig bizonygatod, hogy különböztök, míg egyszer csak kialakul egy afféle verseny, egy vetélkedő köztetek. Általában ilyenkor senkinek sem jut eszébe, hogy azzal, hogy ugyanazon verseny részesei lettünk, már alapból létrejött az egység, hisz ketten alkotunk egy versenyt. Egyszerűen teljesen mindegy a kontraszt, meg a két ellentétes pólus közti különbség, mert az egység szempontjából semmilyen kontraszt, semmilyen különbség nincs a két pólus között, mindkét pólus beszállt a versenybe, ezáltal létrehoztak valamit. Az egységet. Igaz a társaság szempontjából most már két féle egység lesz, az egyik, amelyik a versenyt alkotja, a másik, aki a versenyt figyeli. De ennek megoldásához körülbelül 1 másodpercnyi tudatos figyelem elegendő. Azzal, hogy rájövünk, hiába ellenségeskedünk, mert nem egymás ellenségei vagyunk, hanem egymás kiegészítői az egységhez, maga a versengés meg is szűnik. És ha még tovább megyünk, azt is észrevesszük, hogy még csak a kontraszt sem létezik, mert azzal, hogy egy egység részesei vagyunk, már ellentmondásban van az, hogy kontraszt legyen köztünk. Valamiben talán erősebb a másik, de biztos, hogy valamiben gyengébb is, egyikben én egészítem ki őt, a másikban ő engem. Ez így van rendjén. Az a valami, ami ezt az egész világot folyamatosan mozgásban tudja tartani, szétesés nélkül (jó, beismerem látszólagos szétesés azért van), egyensúlyban, na az a valami ezt nagyon jól tudja, és nem véletlenül csinálja így, ahogy. Egyszerűen csak így tudunk beleolvadni az egységbe. Ez nem azt jelenti, hogy ettől egyre gyengébbek leszünk, sőt! Nem a kontrasztok fitogtatása tesz minket erősebbé, hanem ha képesek vagyunk elfogadni, hogy nem vagyunk erősebbek. Akkor leszel erősebb, ha rájösz, hogy nem vagy erősebb. Ez már megint nagyon paradox, de az egész élet így működik. :)