Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
NYÍLT LEVÉL MINDENKINEK ÉS AZ ÖSSZES ÉGIEKNEK !
2009. március 08. vasárnap, 20:45 | tahyata

NYÍLT LEVÉL MINDENKINEK ÉS AZ ÖSSZES ÉGIEKNEK !

A KAGYU VONAL MÁSOKAT POKOLBA JUTTATÓ BEAVATÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGEIK MEGSZÜNTETÉSÉRE
( amiket sikerült elkerülnöm )

ÉS A GYAKORLÓK ÉS MINDENKI VÉDELMÉRE

Ezen levél egyik lényegi része a Kagyu vonal mélymegnyitó kutyás beavatása, amit megadták nekem. Gyakorolni viszont nehezebb vele mint azt képzelhetik az emberek. Ha nem megy akkor a hatása totális őrület és az emberi élet végén pokol.

A kutyás beavatás: kutya ami teljesen valódi, legalábbis úgymond ránézésre. A szeme teljesen tisztán mutatja meg a fogalomnélküli létező lény létét. Talán érthető úgy, hogy szeméből sugárzik a csak vagyokság élménye ( vagy úgymond valakiség élménye ). De ez nem puszta fogalomnélküliség, ez egy mély tényleges megnyitása a tudatnak. Olyan mélységekben amivel, vagy közelében ha nem gyakorolt a gyakorló, akkor nem fog bírni az előjövő tudattartalmakkal. ( Hasonlóképpen mint ahogy általában az emberek rémálmaikat se képesek irányítani, vagy ahogy egy kábítószeres hallucinációt sem, csak ez azoknál mértéktelenül erősebb.) Se erejükkel se tulajdonságaikkal nem képes bárki gyakorolni, így a felkészületlenek megőrülnek és haláluk után ráadásul még a pokolba is hullanak. Csupán hallva ezeket lehet, hogy túl egyszerűnek hangzik, de amúgy elképzelhetetlenül erőteljes, erősebb bármilyen normális hétköznapi tapasztalásnál. Utána még egy további megnyitást is csinált Karmapa, (amit nem tudom hogyan neveznek) ego-burok-megnyitás volt. Hát az a feklészületleneknek csak újabb baj. Az ilyen beavatásokkal gyakorolni még a legerősebbeknek és legfelkészültebbeknek is nehéz, nemhogy enyhe skizofréniával, rendkívül (!) gyengén és teljesen (!) felkészületlenül ( ismeretek nélkül, lelki felkészülés nélkül, â026). Olyan mértékben voltam felkészülve mint egy átlagember. ( Vagyis némi könyv olvasás, épphogy kevés meditáció rendszeresség nélkül, gondolkodás szellemi dolgokról, gyakorlati ismeret semmi, megvalósítás szinte semmi. ) Ráadásul mindenki úgy tanítja, hogy skizofréniával nem lehet elérni a megvilágosodást, de még meditálni se szabadna. Ezekkel a megnyitásokkal rendkívül súlyos károkat okoznak ha idő előtt használják. Sakyamuni Buddha nem használta ezeket a megnyitásokat ilyen felelőtlenül és megkárosítva másokat, azután meg rájuk fogva, hogy ha nem tudja használni a gyakorló akkor ő a hibás mindenért.

Ilyen nehézségek akadályoztak:

-Enyhe skizofrénia, ami többféle nehézséggel jár, az energiák felmennek a fejbe és csak ideiglenesen lehet lesüllyeszteni, ha nincs éppen süllyesztési gyakorlat azonnal visszamegy az energia a fejbe. Tehát egy süllyesztés rendkívül nehéz és megtarthatatlan és ha sikerül akkor már annyira maximumon kell csinálni, hogy meditációra már nincs se figyelmi- se erőkapacitás. Meg a süllyesztés után elvész a gyakorlat, vagyis legközelebb nem lehet folytatni mert csak rendkívül erős koncentrációval kicsikarható.

-Nem adódnak össze a gyakorlások. A süllyesztést amúgy egy rendkívül erős és egészséges gyakorló, sok tudással és útmutatással is évtizedekig gyakorolja.

-Gondolkodás zavarai, erőteljes leállíthatatlan gondolatáramlás. Teljesen merev gondolatmegjelenés, ami lehetetlenné teszi az őszinteséget, mert a gondolatok olyan erősek, hogy elnyomják a gondolat jelentését, vagyis nem lehet belemerülni egy felismerésbe túllépve a gondolatokat. Egyszer a beavatás után egy pillanatra áttörtem a skizofrénián és a gondolatok teljesen másképpen jelennek meg, annyira normális volt, hogy egyből felismertem. Hát az teljesen más.

-Fizikai gyengeség (az izomzatom nagyon vékony és puha, gyenge még a hétköznapi teendőkhöz is ) és alacsony energiaszintem is, amik messze az átlagember alattiak. Pedig egy normál adag minimum kell belőle az úthoz, sőt igazából annyi, hogy a hétköznapi életben mindenre legyen belőle és plussz még a gyakorlásra. Akkor nem vonják el a figyelmet egyéb teendők. Meg pl erősebb testtel több és rendszeres, fizikailag is nehéz süllyesztési gyakorlatot lehet végezni.

-Álmosság rohamok, erős ellenállhatatlan aluszékonyság. A fokozott aluszékonyság és alacsony energiaszint kedvetlenségi zavarokat is okoz.

-Gyerekkortól kezdve sok és nagyonerős szomorúság, több időszakban is öngyilkosságot fontolgatva.

Örmömre és nevetésre képtelenség, csupán nagyon koncentrált állapotban szabadul fel valami. Ha gyakoroltam rá állandóan koncentrálni kellett, vagyis belülről olyan nagyon kicsikart és kierőszakolt volt. Gyakorlatilag nem szoktam igazából nevetni vagy örömöt érezni. Pedig az is kell az úthoz is, meg az a normális, és a tanítások szerint erőt ad a kitartáshoz is.

-Akarat vagy cselekvés blokkja, képtelensége. Egy időben még olyan is volt, hogy csak ültem otthon és fel se bírtam kelni akaratilag. Gyakorlatilag minden hétköznapi cselekvés rendkívül nehéz, így minden nagyon megterhelő fizikailag és lelkileg is. Pl rendszeresen fürdeni kimondottan nagy feladat és már az is nagyon terheli a csekélyke energiaszintet és lelki kapacitást.

-Emlékezet zavar. Nagyon könnyű felejtés, még azt is erősen át kell gondolni hogy mire mit kell gyakorolni és hogyan. Ha egyáltalán eszembe jut, de a helyzetek rég eltűnnek mire megvan a gyakorlás.

Összesítve a kívülről látszólag még-éppen-elmegy-szintű normális embernek tűnő megnyilvánulás is belülről maximális erőkifejtést és koncentréciót igényelt, nélkülözve mindenféle lazaságot vagy spontaneitást, és még könnyen ki is billenthető volt. Szóval összefoglalva a maximum erőkifejtés is (amit nem tudtam hosszú ideig csinálni ) könnyen kibillenő minimumot vagy túl keveset eredményezett.

-A kutyás beavatáskor féltem a kutyáktól és a szemkontaktus se ment. Így a kutyás beavatás két fontos része alapból használhatatlan volt számomra.

-Állítólag a Rimpochéknek is nyugodt körülményekre van szükségük ahhoz, hogy használni tudják képességeiket. Hát nekem az se volt.

-Tanítás szól arról, hogy a szemeknek jól kell működnie a megvilágosodáshoz, mert többé kevésbé fontos szerepe van benne. Nekem nagyon rosszul működik, nagyobb energetikai blokk van benne, ami a beavatás után felerősödött.

-A hétköznapi életben semmi sem ment. Barát egy se, illetve erőltetve és szórványosan, beszélgetni nem tudtam. Barátő volt egy kicsit, mert a nők aranyosak, de nem tudtam érzelmeket kifejezni nekik, se beszélgetni velük. Csak egy-két havi próbálkozás után tudtam potenciát kicsikarni magamból, de az is egész szeretkezés alatt göcsös igyekezetet jelentett belülről. Minden munka nehéz volt, alig tudtam odafigyelni rájuk és szinte sosem ment megfelelően. Test erősítéssel próbálkoztam, de csak akkor tudtam némi izmosodást elérni amikor egészségtelen szereket szedtem hozzá. Az ugyanis adott plussz erőt is, de hosszú távon azt se tudtam tartani. Állandó anyagi nehézségek, tartozások, munkanélküliség, és gyakorlatilag éhezés. A családban semmi nyitottság vagy támasz. Próbálkoztam neurózisaim felszámolásával, bár egynél sikerült (feloszlott), de utána sikertelen, mert csak első ráhangolódásra ment bármi. Tanítás meg nem volt hozzá (és azt az egyet is csak magamtól csináltam ).

-Körülbelül 8 éves lehettem, és elkezdtem keresni a tudatomat...kaptam is egy tanítást, hogy minden álom, de buta és tájékozatlan kisgyerekként és tanítások híján csak külső ürességként értettem, ami hiba volt de nem is segítettek benne. Később kamaszként az üresség tanítás könyvekben sem olvastam olyat, hogy mi is az a â01Ecsak külső üresség gyakorlásâ01D, de egy 8 éves kisgyereknek amúgy sem juthatott eszébe magától. Bár lényegében csak hittem benne és nem meditáltam rajta de ez így is szörnyű egy gyakorlónak, de ha a karmám volt akkor se kaptam se tanítást se rávezetést e téren amiből felfoghattam volna. Azután később igencsak megnehezítette a dolgomat. Az én esetemben, se a súlyos nehézségeim miatt ( enyhébb skizofrénia meg sok más ), se a majdani végcél jó reményében sem kaptam segítséget a gyógyulásban, pedig keresgéltem többször is de segítség nélkül mindig abbamaradt, pedig nagyon tudtam volna küzdeni az egészségért.

-Rendszeresség képessége a kutyás beavatáskor: napi húsz perc meditáció vagy bármilyen gyakorlás se ment. Kivétel életemben néha egy-egy fellángolás szerű testedzés vagy meditáció, amik csak pár hónapig mentek.

-Még maga a meditáció is szokatlan volt számomra amikor a kutyás beavatást kaptam. Egyszerűen lényegében nem voltam olyan aki szokott meditálni, vagy képes volt rendszeres gyakorlásokra.

-Egy enyhén skizofrén lényegében nyitottság nélkül él, egy mélymegnyitás amiben tömény őrületet talál semmiképpen sem ad kedvet vagy bizalmat neki a megnyílásra. Főként ha nem képes gyakorolni azzal.

-A beavatás után amikor beszéltem akaratlanul is felcsúszott a hangom mint egy őrültnek (olyan sikításféle) és szinte képtelen voltam uralkodni rajta. Sokszor meg se mertem szólalni.

-Amikor belefogtam buta módon, hogy megviágosodok bizonyos koncentrációs gyakorlatot csináltam. Bár nyugodt körülmények között egész ment, de nem tudtam még a beavatás előtt se bármikor és stabilan használni. Utána meg szinte egyáltalán nem.

-â026és volt még sokminden, előtte és utána is.

Szóval ilyen volt a gyerekkorom meg életképességem és ráadásul még (szerencsére csak) enyhén skizofrén is voltam. Gyakorlatilag semmi sem ment az életemben és ezért is fogtam bele helytelenül (amit hagytak), hogy megvilágosodok, (megvilágosodás karmával születtem amúgy). Egy ilyen gyerekkorra, lelki bajokra, felkészületlenségreâ026 adta a Kagyu vonal azt a bizonyos végső szintű kutyás beavatását. Én gyakorlatilag nem tudtam használni, igazából néhány bevillanástól és véletlenül vagy szerencsésen megtalált jó belső erőtértől eltekintve nem is találtam az irányt vagy erőteret. Ha az én karmám volt akkor se adtak óriási nehézségeimne megfelelő segítséget. Mondhatnák, hogy semmire sem volt karmám ami segített volna, de olyan nincs, hogy minden apró és fontos történés egész életemben pontosan akadályozza is a lehetőséget az útra. Bárki aki eléri a megvilágosodást, legalább egy-két dolog igazán megy neki azokból amik fontosak. ( Még a Kagyüsök túlmagasztalt Milarepája is legalább erőteljes kitartó munkavégzésben és alázatban â026 jó volt. )

Visszatekintve életemben minden ami számíthatott volna az egészségemhez és későbbi utamhoz azt erősen gátolta hol egy esemény, hol meg más.

A kutyás beavatás előtt kb. 20 évvel erősítő gyakorlatot kértem (mert nagyon gyengének éreztem magamat) egy Tai Chi tanítótól (aki azért sokkal többet tud mint csupán az akárhány lépéses Tai Chi gyakorlatok). Furcsa mód megvilágosodásra adott ő is gyakorlatot, pedig nem azt kértem és nem arra.

( Bár máskor meg azt tanította, hogy add meg az embereknek amit szeretnének tőled. Meg legyen több energiánk mint amire szükségünk van.) Még odáig se jutott a dolog, hogy megkérdezze erősödtem e tőle, ha odafigyel arra amire kértem a gyakorlatot, hogy megerősödjek, akkor elindulhattam volna valami gyógyulás irányában. De ezt a kisebb skizofréniámmal nem tudtam megbeszélni, óriási erőfeszítést igényelt minden kommunikáció. Kellett volna, hogy határozottan megbeszélje velem. Egyszerűen szó szerint nem tudtam magamtól megmondani, hogy egyáltalán nem éreztem erősebbnek magamat a kapott gyakorlattól. Évekkel később a kutyás beavatás után újra felkerestem, mert a megnyitás miatt a sok szenvedésből egy addig elképzelhetetlen még nagyobb szenvedésben találtam magamat, és annyira rászorultam a segítségre és gondoskodásra mint egy csecsemő (szó szerint!) és az általában rövidke megbeszélés után volt hogy ment (a szó szerint hét életre elegendő energiájával) mert jött hozzá valaki aki jól masszíroz. Úgylátszik a begyűjtött hét születésnyi energiából nem sok jutott arra aki abszolút rászorult volna és akinek meg kellett volna világosodnia, a masszírozás fontosabb volt annak aki erőtől és egészségtől túltelített. ( Remélem begyűjt még néhány életre elegendő energiát, hogy több ereje legyen masszíroztatni magát. ) Ő lett volna az egyetlen valódi kapcsolatom és lehetőségem arra, hogy elkezdhessek valami normális gyakorlást, tanulást és gyógyulást. Léptenyomon nem stimmelt tőle semmi. A kutyás beavatás után meg is mondta, hogy milyen gyakorlat kellett volna nekem, adott is egy nekem valót, de akkor már a lényegen nem változtatott semmit. (Bár az a tippem, hogy Karmapa irányította így.)

A kutyás beavatás után szó szerint havi egy órát voltam képes meditálni, ( lelkiállapotom miatt ) ami nem volt elegendő, hogy ellensúlyozza a nehézségeimet. Erőteljes nehézségek sora akadályozott, amiből egy is tönkretesz egy emberi életet. Most visszatekintve nem is tudom, hogy tudtam úgy élni ( már amennyire élet volt az). Ráadásul ha időnként, rendkívül nehezen sikerült valamennyire áttörnöm az egyik akadályon, akkor egy másik amire már nem tudtam figyelni elsöpörte a gyakorlást. Például a tudat elnyugtatása gyakorlásakor ha sikerült legalább kicsit megtalálni a megfelelő belső irányt (rendkívül nehezen), akkorra már olyan erősen kellett koncentrálni, hogy nem lehetett elnyugtatni a tudatomat vagy belelazulni, plussz a skizofrénia és sülyesztési képtelenség.Csak olyan gyakorlásokra voltam képes, mint az a bizonyos â01Eanya leemeli a teherautót a gyerekérőlâ01D. Vagyis egy hirtelen felismerésből és spontánul egy jó gyakorlás, de teljesen megismételhetetlen. Bármit próbáltam legközelebb már egyik sem ment ugyanúgy és gyorsan csökkent mindig egyre tovább a gyakorlat, vagy teljesen lehetetlen is volt mert megismételhetetlen volt számomra.

Volt hogy elhatároztam minden percben gyakorolni fogok. Másnap az egész reggel és munkaidő azzal telt, hogy â01Etudat elnyugtatásaâ01D gyakorlást csináltam. Ami valójában nem igazi tudat elnyugtatása volt, hanem gondolat elfolytás, csak az ment. ( Kétszer tényleg sikerült véletlenül tudatelnyugtatást csinálnom, de csak véletlenül.) Munka közbeni koncentrálás alatt azt mondta egy Dakini, hogy â01Emegvilágosodszâ01D.

Hát nagyon túlértékelte a gyakorlásomat. Tévedett! Úgy kifulladtam az egész napi koncentrálástól, hogy egy hétig semmit sem tudtam csinálni. Még felvetni se tudtam a gyakorlás esélyét. Utána se tudtam újra megismételni. Elmentem egy hónap szabadságra és kb egy órányit voltam képes gyakorolni a hónapnyi idő alatt. Olyan állapotban voltam.

Lama Hannah Nydahl halálának oka is ehhez kapcsolódik: (...mert egy ilyen súlyos betegség képtelenség, Karmapa előző születésében megszüntette a rákot gyakorlóinál előre...) határtalan uralma és kényszere amivel ekkora rossz karmát csinált magának és átrakta másra. Mert visszahat rájuk is az egység törvénye. ( Persze az ügyes volt, hogy olyanra rakta át aki biztosan a Tiszta Földre jut, csak ez nem igazolja a tetteit. ) De valószínüleg mást mondana erről.

Megnézhetjük hogyan állnak hozzá a betegségekhez...tanulj belőle...de a használható segítséget nem adják meg... Ha a Kagyusöknek nem gond vagy lehetetlen skizofrénen meditálni eredményesen, akkor ők meditáljanak skizofrénen. Ha nincs skizofréniára karmájuk akkor magukra vehetik mástól és azzal plussz jótettet végrehajtva megmutathatják hogy lehetséges. Én inkább a gyógyulás mellett döntök. Mondhatják, hogy nem Bódhiszattvás először magamat rendbe hozni, de a skizofrénia nem olyan mint egy lábfájás amivel még lehet azért gyakorolni. Továbbá a tanítások is úgy szólnak még az átlagemberekről is, hogy aki nem tudja magát boldoggá tenni az másokat sem.

Amúgy is többféle út van , pásztori ha előbb másokat segít (de nyilván ők nem lelkibetegek), és királyi ha előbb maga járja be az utat és azután segít (mint Sakyamuni Buddha). De skizofrénen egyik sem járható. Nekem rengeteg öngyógyító és helyreállítö gyakorlásra lett volna szükségem. Ha nem Bódhiszattvás először magam gyógyulni és teljesen rendbejönni, akkor meditálják át újra a tanításokat. Viszont

mégkevésbé erényes másokat pokolba juttatni (lásd Kagyu teljes mélységű beavatások) , és ha nem megy a beavatást kapottnak, akkor rosszul hat rá a megnyitott belső erőtér és plussz még aktívan (!) is tiporják és igyekeznek megörjíteni és pokolba juttatni. Szóval gyógyulni helyes és fontos, míg amit a Kagyusök csinálnak az adott esetben teljesen ellenes a Buddha tanításaival és az együttérzéssel.

Igyekeznek hangsúlyozni a betegségek üresség természetét, de aki nincs olyan szinten annak csak önámítás, és sugallják vele hogy az emberek ne gyógyuljanak meg és ne is keressék a gyógyulást, hanem lényegében csak elviseljék. De úgyis csak annak megfelelő szintű tudattal lehet ürességtermészetűnek látni. Viseljék csak el Karmapáék a betegségeket ha tetszik nekik az ürességtermészete, a többiek meg gyógyuljanak meg. J Nekem sajnos még idő kell. Úgy érzem magamat mint egy újszölött akinek magáról kell gondoskodnia és felnevelnie magátâ026

A Kagyu vonal, egyenesen pokolba és őrületbe taszít kezdő és felkészületlen gyakorlókat, és ennek utána olvashattok, büszkén le is írják magukról, és sajnos ez így van. A kutyás beavatás után elmentem Karmapához hogy meggyógyítson, azt írta levélben meggyógyít, de tudtam, hogy ez nem igaz (még Láma Olét se gyógyította meg amikor szüksége lett volna rá,másoknak meg Láma Oléra).

A Dakinik fontos szerepet játszanak ezekben mert irányításuk alá vonták a közvetlen megvilágosodás (Kagyu) vonalat. Az ilyen mély beavatásokat nem azért adta Sakyamuni Buddha hogy a felkészületleneknek és gyengéknek megadják, és ha bármilyen okból nem tudják használni akkor megörüljenek és utána még a pokolban szülessenek.

Továbbá magam láttam több Dakinit akik ártani próbáltak nekem, mire jött egy Védelmező és elkergette őket. ( Úgy látszik nagyon biztosra akartak menni a nekem való ártásukkal ha nem is egy Dakini volt. ) Nekem ne mondja senki, hogy égi egyetértés az ha Dakiniket kerget el egy Védelmező. Nem csak a felkeltett erők húzzák le a gyakorlót, ha nem tud bánni a beavatással, hanem egyes Dakinik csinálnak ilyeneket. Ilyesmikhez nincs joguk és nem kell jóváhagyni és megbocsájtani az ilyeneket. Az ilyen eseteket mindig úgy igyekeznek irányítani, hogy a gyakorlóra hárítják az egészet és lehetőleg ki se derüljön, hogy rendbe lehetne még mindezek után is hozni a beavatástól károsultakat. Én nem úgy fogok segíteni mint ők, és nem is hagyom jóvá amiket csinálnak. Rengeteg jó segítségből maradnak ki az ilyen hozzáállás miatt az emberek.

Dakini sosem iránythat megvilágosodást mert azt a Bódhicittának kell irányítani, a bölcsesség csak másodlagos (a kettő mennyisége és minősége lehet csupán egyenlő). Dakinik elárulták Sakyamuni Buddhát, és uralják a Kagyu vonalat.

Az út nyomot hagy a megvilágosodáson, még a teljes megvilágosodáson is és aki a Dakiniknél világosodik meg az pont olyan megvilágosodott lesz mint a Kagyüsök. Nem meglepő, hogy a Kagyu vonalban mindenki ugyanolyanná válik, senki se lesz olyanná gyors megvilágosodása után mint Gampopa vagy Jézus. Ez egyáltalán nem véletlen. Gyorsan kifejlesztenek erőtereket, de az együttérzést már csak az erőterek megnyitásáig, egy alapig. Főként csak erőtér Bódhicittájuk van ami belülről megélve elképesztő erejű de nem ugyanaz mint a valódi Bódhicitta. A Kagyu vonal elárulta Sakyamuni Buddhát és a Bóddhicittát a lények felé.

Náluk is volt egy kedves vonaltartó Gampopa de ő meg is vizsgálta kinek milyen tanításokat adjon meg, mert vigyázott rájuk. Bár egy megvilágosodott kikerülhet sok szabályt de nem okozhat olyat ami pokolba juttat gyakorlókat, ...egyes Dakinik ezt aktívan csinálják és ez spirituális bűn. Nincs hozzá joguk. Igyekeznek elérni sokféle módszerrel, hogy ne derüljön ki a dolog és a gyakorlóra fogják az egészet, ha mégsem sikerül. Pedig mindegyikük meggyógyulhatna a beavatás károsodásaiból! Lehetséges! Tapasztaltam!

Nem tartozom a Kagyu vonalhoz és elhagytam őket véglegesen.

Sajnos az égiek jelenleg világunkban aktív részét nem érdekli az olyan ami â01Ecsakâ01D előkészületként fontos.

Ez a mostani égi trend. Vagyis ha megvilágosodni akar valaki az érdekli őket, de hogy megfelelően és eséllyel jusson el odáig az nem. Se a ti se az én nyomorom nem érdekli őket, legalábbis egy annyiukat-amenyiüket nem. Vizsgáztatni azt tudnak de tanítani, vezetni és odafigyelni azt nem is igazán hajlandóak a Kagyu vonalban. Ha valakinek van karmája a megvilágosodásra azt ilyen helyzetben nem így kell segíteni, mert így nem lehetséges az út. Ezt tanítják és ezt tapasztaltam. Ez így a tanítások szerint nem lehetséges. Nyilván nem tetszik nekik, hogy elhagytam a Kagyüsöket de valójában sosem tartoztam hozzájuk, nagyon sokat gátolták hogy elhagyjam őket és akadályozták gyógyító meditációimat. Ráadásul nem is a saját utamon segítettek. Próbáltak bűntudatot csinálni abból számomra, hogy előbb gyógyulni akartam és utána gykorolni, vagyis hogy mindenképpen gyakoroljak betegen, ahogyan nem lehet. Még egyszerű tevékenységekből is próbáltak számomra mániás tevékenységet csinálni ( bár ez részben valóban az elméből jön elő), de volt ártó szándékú Dakini aki mondta is hogy csináljam napi 24 órában. Karmapa Dakinijei gonoszak és ártalmasak, és irányításuk alá vonták Karmapát, szemet vetettek megvilágosodására és az általa adott segítségre a világban. Ezért van csekély együttérzés a Kagyu vonalban mert a Dakinik száraz bölcsessége irányítja a vonalat. A Kagyu vonal tőlük nyeri erejét. Rengeteg erőt adnak a Kagyu vonalnak, cserébe azt kapják, hogy irányíthatják a megvilágosodás vonalat. A hatalom pedig ami nem jár nekik, rossz hatással van rájuk. Ügyesen elfogadtatták a tetteiket, de csak valóban segíteni volt joguk, semmi más. Ha azt hiszik a Dakinik, hogy a pokol nem nagy ügy, akkor menjenek és töltsenek el ott egy megszületésnyi időt. Aztán ha vége millióny évnek és még mindig úgy vélik, hogy rendben van, akkor csináljanak olyat ami oda letaszít, de csak magukkal. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a gyakorlóban lévő rosszat teszik, akkor nézzük meg Sakyamuni Buddha csinál e olyanokat mint ők. Nem jó ha a bölcsesség irányítja az együttérzést, az együttérzésnek kell válogatnia a bölcsesség módszereiből, akkor senki sem jut pokolba â01Esegítségâ01D miatt. Persze úgymond tanításokkal kimagyarázzák. Elhitetik a beavatottakkal, hogy joguk van bármit megcsinálni velük, de csak az emberekből kikényszerített jóváhagyásuk miatt csinálhatják meg. Az ilyesféle tanításaikban benne van a megfélemlítés és jogosságuk "impulzusa", és az emberek nem merik megkérdőjelezni. Pedig az egység törvénye alapján rájuk is visszahat minden amit tesznek, csak ezek már túlzásba csaptak át.

Nem kell jóváhagyni mindent, mert akkor csinálni is fogják, valódi és kedves segítség helyett. Holott ez nem mindig volt így és gátolja a fejlődést. Persze vannak ügyes tanítások amik indokolttá látszanak tenni, de bármilyen túlzásokkal azok sem igazak. Nyilván jogos a tisztulandó gyakorlóra hárítani az út nehézségeit, de Jézus mégis másképp csinálta. Ha túl nehéz a dolog a Kagyusök inkább a gyakorlóra fognak mindent, még ha pokolba zuhan is miatta, Jézus meg inkább bevállalta a túlzásokat. Tanulhatnának tőle a Kagyüsök, pedig nagyon hangsúlyozzák, hogy minden átalakítható és mégis gyakorlóik zuhannak a pokolba. Vagyis mégsem tudnak megfelelően bánni a beavatásukkal. Csak a gyakorlókra fogják, hogy az ő hibájuk.

A Kagyu vonal gátolta az öngyógyító meditációimat a kutyás beavatás után és többször kiújították gyógyuló skizofréniámat és okoztak többször más szellemi károsodásokat is...és ezeket nem skizofréniából mondom, sajnos tényleg bármit megcsinálnak mert úgy vélik joguk van hozzá és ezt sugallják is, és mert az emberek ezt elfogadva feljogosítják őket ( ha az emberek elfogadják akkor fentről egyesek utat csinálnak belőle, minthogy az emberek befogadják, de igazából nem az emberektől ered).

Megtapasztaltam mély Boddhicittát és amiket a Kagyu vonal csinál olyat sosem tesz senki Boddhicittából. Ez biztos! Ez a nemtörődöm "segítség" a Dakiniktől ered, mint "bölcs" döntés a Boddhicittával segítés kárára. "Bölcs" döntés és így igazoltnak látszik, de így sosem éri el valóban mindenki a megvilágosodást.

Dakinik valóban pokolba juttatnak gyakorlókat, és szerintem aki még megvilágosodva is ilyeneket csinál az maga való oda, és ha nem tetszik nekik ez, akkor talán nem kéne inkább olyasmiket tenniük, hanem inkább jó példát kéne mutatniuk.

Nekem nem Karmapa és nem a Kagyu vonal mutatja az utat. Megvan az utam és nem bocsájtom meg hogy rámkényszerítette magát és a tőle jövő utat. Nem fog lefizetni a tőle jövő esélytelen megvilágosodással, hogy igazolja másokat pokolba juttató tevékenységeit. Nem kell tőle se segítség, se áldás, se irányítás, se út, se más és jóvá se hagyok neki semmi ilyesmiket felém.

Jellegzetes módszereikkel próbáltak rávenni, hogy Karmapát válasszam tanítómnak.

Látták, hogy nem tartom utamnak, tanítómnak és a buszon csináltak valami erőteljes sugalmazásfélét.

Ültem a villamoson és hirtelen úgy éreztem, hogy Karmapa rendkívül erőteljesen a tanítóm. Olyan erősen hogy teljesen túlzás volt és mivel ez soha sem volt így körbenéztem honnan jöhet ez, mert hogy nem belőlem az biztos. Meg is láttam a Dakinit, akinek persze nem tetszett, hogy észrevettem. Hát engem ne hipnotizáljanak, hogy Karmapa a tanítóm, mert attól nem lesz az.

Egy másik de borzalmasabb tettük az volt amikor látták, hogy nem Karmapa gyakorlatával gyakorolok és viszonylag jó eredménnyel csinálok Gyógyító Buddha meditációkat saját egészségemhez, ami kezdte csökkenteni a skizofréniámat és a beavatás sérüléseit is. Megnyitották bennem a Kundalini energiát és valóban sok szenvedést és bajt okozott ( hát képzelhetitek mennyire örültem neki, az még önmagában is komoly gond ). De mivel akkor már nem Karmapához tartozóként gyakoroltam és nehéz volt a megnyitott Kundalinivel zöldágra vergödni kérdeztem az égiektől mi a megoldás? Karmapa válaszolt is hogy ő, de az csak Karmapáéktól jött és ő nem a tanítóm. Ne is próbáljon ilyen borzalmas szenvedésekkel irányítani magához, az ilyen nekem nem példakép. Azért nyitották meg, hogy magához láncoljon Karmapa és az ő által mutatott tudat elnyugtató meditációval gyakoroljak, mert a saját utam nem igazolja a Kagyü vonal tetteit. Karmapa nem a tanítóm, és nem a valódi utamat mutatta, és gátolt is Gyógyító Buddha meditációimban, gátolt saját belső utamban. 16. Karmapaként is egy másik vonalbeli Lámához ment gyógyulásért, mert saját idő előtti halálát okozta felkészületleneknek adott kárhozatveszélyes beavatása. Bármire feljogosítva érzik magukat, de az nem igaz.

Körülbelül húsz éve résztvettem valakinek a tréningjén (nem Kagyüs) és rá is jellemző az ilyen hozzáállás, hogy a lelki károsításokat amit okoz másoknak (mert ilyenek előfotdultak nála) már a tréningjei elején másokra hárítja a vállalt felelősséget egy aláíratott részvételi papírral. Pedig felelős az okzott sérülésekért. Tudja jól, hogy egyvalódi szellemi út és fejlődés csak egészséges embereknek való, és a tréningjéről is megmondja.

Nem kellőképpen érthető a résztvevőknek amit tanít, megnyit másokat (bár enyhébben mint a Kagyu vonal) és kellő további segítség nélkül engedi el tréningje résztvevőit. Ez nem felelős hozzáállás hanem pont a felelősség hárítgatása. Nincs joga ilyen módon károsítani másokat, nem alkalmas, nem képes és nincs készen a legtöbb ember arra ahogyan ő utat mutat. Megnyit embereket de nem vezeti őket és nem oktatja ki kellő képpen. Bár nála kisebb a megnyitás és a sérülések is, de ez hiba. Azért mert ő rendkívül erőteljes és a maga módján megértett lényeges dolgokat, attól még nincs joga adott esetben megnyitni és gyakorlatilag magukra hagyni tudatlan és felkészületlen embereket. Leginkább csak odamondogat igazságokat de nem vezet valóban senkit se. Pontosan az okozott károsodások miatt irat alá saját felelősségvállalási papírt a résztvevőivel, nehogy számonkérjék rajta. Egy aláírt felelősségvállalási okmánytól úgysem lesz képes senki sem vállalni a saját felelősségét. Ha ő valóban felelős másokért akkor még az is jobb lett volna ha ő ír alá mindenki részére egy papírt amiben ő vállal felelősséget másokért, egészen addig amíg képesek, -készek lelkileg, és alkalmasak vállalni a felelősséget önmagukért.

Aki valóban felelősséget vállal másokért az ténylegesen el is vezeti őket odáig amíg azt maguk képesek valóban vállalni. Gyakorlatilag kicsikarja tréningje résztvevőiből a felelősségvállalási papír aláírását, és a tréningen meg addig ügyeskedik a szavakkal, hogy mindenki úgy csináljon, mintha felismerte volna saját felelősségétâ026 Milyen tanító az aki ilyen látszattal beéri? Ha őszintén megbeszélné tréningje részvevőivel, láthatná mennyire csak kierőlteti mások bólogatását. ( Bár vannak akik több-kevesebb eredményt is elérnek tréningjének részvételével.) És meglepő de az erőteljes emberek sosem igazán megértőek a gyengébbek felé. Sosem, mert nem ismerik tapasztalatból milyen az ha valakinek nem megy valami. Általában csak az emberek nemküzdésétâ026 látják és rájuk hárítják és kész, vagy belerúgnak mert "előbb felkel" (ahogy ő mondja). Aki meg a belerugástól csak mégtöbbet szenved arról meg ő â01Enem tehetâ01D , hiszen ő segítően belerugott. Az a tanító aki â01Erugásokkalâ01D IS segít Sem okozhat kárt másokban, tudnia is kell felelősen használnia módszerét, főként ha nem képes rendbehozni az okozott kárt. (Erre rossz példa a Kagyu vonal is, akik le is írják magukról, hogy vannak akik a pokolba jutnak a beavatásuktól, bár az más mint az a tréning. Persze a felelősséget ők is hárígatják. A Kagyu vonal fennen hirdeti magáról tanításaiban, hogy a tanítóik minden bajt átalakítanak, de ez nem igaz csak voltak olyan eseteik is.)

Ha igaz lenne senki se őrülne meg vagy születne pokolban beavatásaiktól.

Az ilyesmi â01Ebelerúgniâ01D â01Esegítségâ01D nem lehet fő irányadó módszer, mert akkor már mindenki megvilágosodott volna. Az emberek sokkal több elvárást és nemtörődömséget kapnak, mint lépésről lépésre való gyakorlatias segítséget. Ez nagyon általános trend de azért nem mindenkitől ez jön és nem is volt és lesz ez mindig így. Az én esetemben összegezve az történt, hogy Karmapát és az égiek egy részét csak két dolog érdekelte. Vagy az együttérzést és szeretetet vagy a bölcsességet használjam, és fejlesszem ki. Csakhogy skizofréniával ezeket nem lehet kellő mértékben és hatékonysággal kifejleszteni. Persze ment valamennyire, de nem úgy ahogy kéne, inkább csak tapasztalások voltak. A gyógyulásomon keresztül pedig nem közelítették meg a dolgot, mert az ilyesmi nem érdekli őket. Sőt úgy tűnik minden fontos esemény az életemben pont károsította is testi, lelki, energetikei egészségemet. Még egy sor kisebb dolog is a leírtakon kívül. Tapasztaltam azt, hogy sokminden hibázhat egy úton, de ha nincs minimum egy használható része a lehetőségeknek, akkor nem sikerülhet. Abban is van igazság, hogy a tisztulandó fizeti a tisztulás költségeit, de bárkiben meg lehetne nyitni mindent amit úgysem tudna kezelni. Ha nem képes használni akkor nem szabad megnyitni túl nagy mélységében a tudatot.

Két fontos nehézségemet nem vették figyelembe , - nem értettem a segítségeket és nem figyelték azt sem hogy miért nem értem. ...pedig a megoldás egyszerű lett volna...és még ha értem is ott volt a skizofrénia amivel semmilyen belső megnyílást nem tudtam megtartani...de csak hirtelen végső áttörésben akartak segíteni és ez hiba....ezt kapják az emberek világszerte és így sokan odáig se jutnak el hogy készek és alkalmasak legyenek az útra.

Van olyan kundalini sérült aki mellett elment az utcán egy tanító és segítsége csupán annyi volt, hogy mondott neki valamit amit nem értett az illető. Magas megvalósítása lehetett (alapos okokból mondom) valószínűleg meg volt világosodva. A súlyos kundalini sérülésére nem adott neki se tanítást, se segítséget, se egyéb érthető normális útmutatásokat és gyakorlatokat. Ez helytelen. Ez nemtörődömség, mert csupán valami hirtelen áttörésszerű megértésre próbált rávezetni valakit, aki nem értette. Ez sok-sok éve történt és máig sem érti az illető. Holott egy kundalini sérülés az olyan, hogy mindenképpen gyakorlatokra és kielégítő útmutatásokra van szüksége a károsodottnak. Az ilyen â01Esegítségâ01D nem olyan, hogy azt kapta amire szüksége volt, csak nem tud róla.

Még ha össze tudná hozni Karmapa skizofréniával a megvilágosodásomat akkor se kéne,

- mert megvan az utam amit nem vehet el kényszerrel tőlem, és jobb mint az övé

- és mert rajtam ne igazolja másokat pokolba juttató módszereit, nem fizethet le esetleges megvilágosodással sem, nem igazolom tetteit

- és mert a bejárt út nyomot hagy még a teljes megvilágosodáson is, a Kagyu vonal megvilágosodása nem teljesen megfelelő, de az én utamhoz meg főként nem

- lehet, hogy spirituális kötelessége bármeddig kitartani azok mellett akiknek megadja pl a kutyás beavatását, de felmentem ilyen spirituális kötelezettségei alól, teljes mértékben és véglegesen

Senki se használja ezt a levelet viszálykodásra, széthúzásra vagy viszálykeltésre, a kedvességgel teli égiek biztosan megszüntetik az ilyen gyakorlókat eltipró "segítségeket" és ártásokat. Ezért is íródott ez a levél. Nem botrány vagy viszálykeltés ezen levél célja, hanem, hogy az égiek vegyék komolyan mindenki nehézségeit az ő szempontjukból, és a tengernyi segítségük mellett a nehéz eseteketre is találjanak jó megoldásokat. Tehát senkinek se rendüljön meg a hite az égiekben! Amúgy a kutyás beavatás tényleg gyors út az erős és felkészült gyakorlónak, de hihetetlenül nehéz is. ( Valószínűleg könnyebb még olympiai bajnokká válni is, mint képesnek lenni használni. ) Az amikor sikerül használnia valakinek egy ilyen veszélyes beavatást, nem igazolja pokolba taszítását azoknak akik nem képesek rá.

A Lámáknak is nyilván olyasmit tanítanak, hogy â026karmák â026meg nem volt más lehetőségâ026, de mivel titokban akarják tartani, hogy folytathassák ezért most nyilvánosságra került, így nem fogják megismételni. Általában megfélemlítik a beavatottakat és mindenféle nyomorba (őrületbe, bűntudatba és félelembe) taszítják őket, nehogy kiderüljön a Dakinik bűne. A Dakinik talán féltékenyek a Buddhák pozíciójára, de Dakini vagy nő úgysem lehet sosem világtanító mert nem alkalmas rá, bár nem is kell hogy az legyen. De vannak rendkívül kedves Dakinik is akik túláradóan kedvesek. Találkoztam velük, annyira drága aranyosak, hogy el se hinnétek. Nem róluk szól amiket szóvátettem. Ha az emberek nem helyeslik az ilyen "segítséget" akkor előbb-utóbb abba is hagyják. Nincs erre szükségünk mert káros.

Senki se szálljon el ezen levelet olvasva, tehát nem lenne helyes ezután mindenért szólni. Igyekezni kell az alapoktól kezdeni és fokozatosan haladni. Saját érdekünk. De mivel megvilágosodni születtem jogom van szólni a mértéktelen leckékért és hibákért. Nem kell leutánozni bármiért is ezt a levelet, de ha nem bírsz pl egy ilyen kutyás beavatással és megkaptad (ami rendkívül ritka) akkor jogod van szóvátenni, akkor is ha sok rossz karmád van, ami miatt nehéz neked segíteni. Azt javaslom, hogy ha nagyon nagy a hited az útban és sérültnek tapasztalod magadat, mindenképpen kerüld el a Kagyu vonalat mert elképesztően megjárhatod. Nekem tőlük független okokból sikerült elkerülnöm a kárhozatot és jogom van szólni ezekért. Mindenkinek joga van egészségesnek lenni és lépésről lépésre felkészülni az úton. Szégyent hoznak ezekkel a tevékenységekkel a Buddhára és együttérzésére. Nem hagyom jóvá és nem bocsájtom meg az ilyesmit, ha elértem a megvilágosodást se fogok ilyesmiket okozni másoknak. Felismertem az utamat és megvilágosodás utáni tevékenységemet és az pont olyan lesz ami maradéktalanul elkerüli az ilyesmiket.

Remélem minnél többet segít ez a levél, hogy ezután senkivel se történjen ilyesmi, és a pokolba jutottak minnél előbb kiszabaduljanak.

Üdvözlettel: egy buddhista tanuló