Csatlakozom Clarysszához.
Mostanában "küzdök" rendesen az elengedéssel.:( :)
És arra jöttem rá, hogy csak azt tudom elengedni, ami az enyém. Amikor meg akarok szabadulni egy érzéstől, gondolattól, el akarom engedni nem megy. Viszont amikor hagyom had jöjjön, még ha fáj is (pont azért fáj, mert távol akarom tartani magamtól) és úgy teljesen átélem, befogadom, akkor egyszerűen nem zaklat tovább.:)
És utána az már tényleg az enyém, a lelkem ezzel a tapasztalással is gazdagabb, kielégült, és más után néz:)
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Csatlakozom Clarysszához.
Mostanában "küzdök" rendesen az elengedéssel.:( :)
És arra jöttem rá, hogy csak azt tudom elengedni, ami az enyém. Amikor meg akarok szabadulni egy érzéstől, gondolattól, el akarom engedni nem megy. Viszont amikor hagyom had jöjjön, még ha fáj is (pont azért fáj, mert távol akarom tartani magamtól) és úgy teljesen átélem, befogadom, akkor egyszerűen nem zaklat tovább.:)
És utána az már tényleg az enyém, a lelkem ezzel a tapasztalással is gazdagabb, kielégült, és más után néz:)