Elfogadod Önmagad?

Jé, tényleg azt írtam, hogy mindenkit kedvelek. Ezt nem mondanám szeretetnek... Most reagálnom kell. Valami olyasmit értek alatta, hogy amikor egyedül vagyok, senkire sem neheztelek. Gondolkodom, van-e valaki, akire haragszom, de nem jut eszembe. Természetesen van (ritkán-gyakran), hogy az adott szituációban valaki nekem kellemetlen. De attól még nem nemszeretem... Talán egyszerűbb egy példával. Kedvelem a gyerekeket, de ha túl sokat "kell" velük lennem, akkor az már korlátoz, nem jön annyira be...

Próbálom úgy nézni az életet, ha valami nem megy, hogy belül kacagok, hogy ejnye Gyuri valamit megint eltoltál... Próbálok fordított szituációt keresni, amikor én voltam a vigyori fél. A másik botlik meg és én nevetem ki. A másik jön vissza az irodában felejtett cuccáért. Segítn nem haragudni másokra, ha esetleg valaki "kigúnyolna". Így leírva nem biztos, hogy átjön, amire gondolok....