Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Fűvel? Elég merész dolog :) Előtte már évek óta analizáltam
2010. július 15. csütörtök, 22:39 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Fűvel? Elég merész dolog :)

Előtte már évek óta analizáltam magam, és figyeltem a dolgok működését. Elvileg az embernek tudnia kell, hogy fejlődik belül, és érzi, hogy mennyi van hátra. A vége felé már éreztem, hogy minden kész, csak valami energia kellett ami átüti a "falaimat".

Nálam ez egy felismerés volt. Röviden annyi, hogy rájöttem, hogy az emberek kisugárzását lehet tudatosan is figyelni, szétbontani elemekre. Onnantól kezdve olyan volt mintha olvasnék a lelkükben. ez adta a lökést.

Azért mondom, hogy mégis spontán mert nem számítottam rá. Tudtam, hogy van egy ilyen teljes állapot, mert el lehetett képzelni, csak azt nem hogy ilyen lesz, és ilyen felismeréséket hoz majd.

Szerintem a drogok azért nem jók hozzá (bár nem próbáltam még), mert habár belevisz az állapotba, nem segít megérteni. És a megértés itt olyan mint a tégla a házba. Nélküle összeomlik, sőt, nincs is ház. A lényeg számomra az volt, hogy megvalósítsam magamból azt a belső "mesehőst", aki lenni szeretnék.

Általában a legtöbb embernek gyerekkorában és még tizenévesen van egy belső víziója, egy álma, hogy ki akarna lenni. Egy elképzelés a magasztosabb, rendíthetetlenebb Önmagáról. Ezt kell előtérbe hozni és megvalósítani mind lélekben (itt főleg az erényekről van szó), mind testben is. A lélek a legfontosabb mert az vagy Te.
Amikor az ember kiskorában megpróbál azonosulni valamelyik mesehőssel (nálam gyerekként Batman-től kezdve, Han Solo-n át, Indianna Jones-ig sok minden megfordult) akkor valójában nem szó szerint az a valaki akar lenni, hanem inkább rendelkezni akar annak az erényeivel (pl. magabiztosság, erő, bátorság, értelem, kisugárzás...stb).
Nálam az az önmegvalósítás, amikor megvalósítod magadban ezeket az erényeket, egyre kevesebb gátlással és félelemmel, míg végül teljes Emberként maradéktalanul képviseled ezeket.

Számomra a megvilágosodás pillanata az, amikor az utolsó puzzle is a helyére kerül, és már átlátja az ember az összefüggéseket önmagában és a világban (beleértve Isten felfogását és megértését). Persze ezzel még nem ér az önmegvalósítás végére, de a belső lelki kiteljesedés, megértés már megtörténik.