Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Ademon képe
Nem igazán kerülök bele, inkább belecsusszanok, de azt leginkább
2010. július 15. csütörtök, 3:24 | Ademon   Előzmény

Nem igazán kerülök bele, inkább belecsusszanok, de azt leginkább spontán. Eddig kb. 5 alkalommal sikerült másfél év óta ilyen-olyan intenzitással (az első "megvilágosodás" óta).

A lényeg az lenne jelenleg, hogy végig benne maradhassak :)

Nehéz megmondani mi a módszer, afféle "felfogás" kell nekem hozzá. Nehéz is róla beszélni, mert maga az állapot maga a végtelen jelenlét. Ilyenkor nincs "belső világ" vagy külső, hanem maga a Világ van. Nincs is olyan, hogy Nekem, vagy Én, de mégis van egy "Létezése" az embernek. Kicsit olyan mintha egy entitás lennél aki megszállta a testet és azt irányítja, de azt gondolatmentesen (nincs kényszeres gondolkodás, teljesen üres az ember feje). Mégis ha gondolkozol, akkor a gondolataid az agyadban vannak nem benned. Gyakorlatilag az egész tested előtted van beleértve az agyat is (persze képletesen, mert továbbra is a testedből nézel ki), amelyet ha épp gondolkodtatod, akkor "látod", hogy az agyban jelennek meg a gondolatok és nem Benned. A tested is része a világnak, de nem a Te részed. Az egész testedet és világot egyként érzékeled mint egy képet, "mozivásznat", gyakorlatilag a "lábaid előtt hever".

Az érzékelés tiszta és sokkal valóságosabb, de mégis az egész világnak olyan tapasztalata van, mint egy gondolatnak vagy képzeletnek. Az ötletek azonnal jönnek, a megértés is. A többi embert és élőlényt pedig úgy látod mintha önmagad egy változatát látnád, nem beszélve arról, hogy minden Él még az is amit élettelennek gondolnánk.

Százszor magabiztosabb vagy, félelmek nélkül. Az egész élet olyan mint egy kaland, egy álmodozás, mint egy nagy szerepjáték. Az ember mindent szívesen csinál, mert mindenben ott van a lehetőség és a "többéválás". Olyan tisztává válik az ember létezése, mint amikor este elalvás előtt elálmodozik mindenféle történésről, elképzelt eseményről, csak épp most ez a való világban jelenik meg. Nincsenek igazán problémák csak kaland és játék. A minden sokkal egyszerűbb, teljes korlátlanságot élvez az ember.

Érdekes az, hogy igazából mindig is ebben a tudatállapotban van az ember, szóval ez nem olyan, hogy belekerülök, inkább ugyanennek az állapotnak nő az intenzitása. Kb. úgy mint egy szürke gradiens árnyalatai. Most mondjuk vagyok közép szürkében, az meg volt majdnem-fehér; tulajdonképpen minél jobban benne vagy annál "nagyobbnak" és függetlenebbnek éled meg magad.