Milyen gyakran szoktál meditálni?

Kedves Edit!
Köszönöm, hogy írtál. Minden tiszteletem a Tied. Jó nagy pofonokkal tanít téged a Sors! Én nem hiszem, hogy kibírnám. Bár mostanában én is egyre nagyobbakat kapok. És azon agyalok egyfolytában, hogy miért, és mit vár tőlem az élet? Nyílván valami olyasmit, amit Te is mondasz: ismerjem meg valódi magamat, legyek önzetlen, szeressek. Gondolom, ha rátalálok igazi valómra a szeretet természetes lesz, nem kell erőlködnöm, hogy elfogadjam, ami van.
Az eszemmel (szívemmel) talán sejtem, hogy mi lenne a helyes, de valami(egóm?) mindig visszafog.
Köszönöm a bíztató szavakat. Májusban elmegyek egy agykontroll ismétlésre, lehet, hogy kirángat a tehetetlenségből.
Irány a "csúcs"!!!!
Ági