Megfelelőnek tartod a szexuális életedet?

Szia Ági!

Örülök, hogy kérdezel. Nekem is sokat segít.
Bevonzottam három éve egy embert az életembe, még teljesen tudatlanul és szó szerint a halál kapujában egy gyógyíthatatlannak nevezett született betegség miatt. Nem értettem semmit az egészből. Szóval jött ő, a gyógyító, aki energiával és tudatosságával kiemelt a halálból és elkezdett megtanítani mindarra, amit Tolle, Jézus, Buddha és a többiek is tanítanak. Közben egymásba szerettünk. És engem felvettek a szervátültetésre várók listájára.
Otthagytam az egész múltam. Mindent. Más semmi sem működött belőle. Csoda és kegyelem volt, ami történt. Sohasem voltam olyan boldog, békés, szeretettel telt, bizakodó, erős, mint akkor.
Aztán elromlott. Az egoink tönkretették a kapcsolatot. Neki is volt mit tanulnia még.
És itt maradtam. Mindent elvesztettem, amit reméltem, amikor szívből kértem a segítséget a Mindenségtől három éve. Nincs már családom, hivatásom, egészségem, anyagi javaim, csak adósságom, megváltozott a külsőm, és belülről is teljesen megváltoztam. Más lett a világképem, amit a szüleim, akikkel élek, szintén nem tudnak elfogadni. Nincs senki, aki mellettem állna a nagy műtét közben és repesve várná, hogy túléljem és szerethessük egymást. Egyedül kell megtennem.
Végül mégis szembe kellett néznem a félelmeimmel, amik mindig is ott voltak a tudat alatt, csak amíg egészséges voltam, elmenekülhettem előlük. Elmenekülhettem a bizonytalanságom, önbizalomhiányom, a felgyülemlett és a májamban lehozott haragok, a gyűlölet, féltékenység ...stb elől a házasságba, abba a hitbe, hogy szerethető vagyok, mert valaki szeret, a munkámba, és mindenbe, amit, most már látom, hogy sokkal inkább csináltam megfelelési vágyból, mint tiszta szívvel.
Sírtam, haragudtam, gyűlöltem, pedig nem akartam, azért, mert elhagytak, megcsaltak, és kihasználtak, aztán rájöttem, hogy a gyűlölet bennem van, és az a csodálatos szerelem is, amit megéltem. És hogy én voltam az, aki hagyta magát becsapni, kihasználni és megcsalatni. Vádoltam magam, amiért ez történt, aztán rájöttem, hogy mindig is vádoltam magam.
Ez a történet azért történt, hogy ráébredjek, milyen vagyok, és hogyan éltem eddig az életem. Elfogadás nélkül, tudatosság nélkül, felmenőim programjai szerint és arra, hogy dönthetek, ezt akarom-e folytatni, vagy rátalálok magamban a tiszta szeretetre, a csodára, amiben gyermekként is hitem, és ami most az egyedüli esélyem a boldogságra, a gyógyulásra, a túlélésre, az életre. És ez a csoda a szeretet.

És akkor leültem és azt mondtam magamnak: most már mindegy, ami megtörtént, az megtörtént. Nézz szembe magaddal és engedd el a múltat szépen fokozatosan. Fedezd fel magadban, a ruháid alatt a szeretetet, önmagad. Tarts ki, ha ez a sorsod, sikerülnie kell.
Most itt tartok. Már tudom, hogy feleslegesen vádoltam magam, bennem is ott a szeretet, és olykor már megéltem, régebben is. Csak türelmesnek kell lenni és kitartónak. Szembenézni a démonainkkal és dönteni, nem választani őket. Tanulni, figyelni, elfogadni minél jobban önmagunk és a világot, hogy a szeretet, amit most még csak keveset élünk, egyre jobban átjárja az életünk egyre nagyobb részeit. Bízni önmagunkban, a bennünk élő hatalomban. Gyűjteni és használni a tudást a Mindenség működéséről.
Még járom a poklaim, de már olykor csodálatosan tud sütni a nap, mert emlékszem a fényére. És tudom, hogy az a valódi önmagam, a többi illúzió. Az ego illúziója.
Ez az én utam.
Az Élet a legnagyobb mesterünk.
Van egy hat éves kisfiam. Csodálatos, egészséges, érzékeny, intelligens, kedves. A helyzetből adódóan
sok mindent nem tudtam neki megadni, amit szerettem volna, amitől "jó" anyának érezte volna magát az egóm. Rájöttem, lehet, hogy csak a szeretetem tudom adni neki. És azt, hogy tudatossá leszek és megtanulok a szeretet útján járni. Az élet mellett, ő a legnagyobb mesterem.
Hogy mi a szeretet? A feltétel-nélküli élet, a feltétel nélküli öröm, a feltétel nélküli adás és elfogadás. A türelem, a jóság, a tiszta-szívűség, a békesség, az odaadás, a bölcsesség, a csendesség, a szelídség, a tudatosság ereje. Mindaz, amiben a másikkal való egységünk megéljük. Mindaz, amit igyekszem élni. És amire az életem tanít.

Ez a belső út. A Tarot, az önismeret, a meditáció útja. Nem kell hozzá semmi. És ha nincs semmid, az sem baj. Bevállalós, az igaz. De talán kellőképpen gyors is.
Ne ijedj meg, ha több utat ismersz meg. Mindegyik arra szolgál, hogy segítsen befelé nézni. Ha több módszert ismersz, hatékonyabbá válhatsz. Az Élet mindig a tükröd. Pontosan azt képezi le, ahol tartasz, és mindig ott van körülötted a következő lépés lehetősége önmagad felé. És mindig ott vagy te is. A dolgokban és a dolgok között újra és újra megtalálod. A végén rájövünk, hogy minden mi vagyunk, csak eddig kevés dologban láttuk ezt. Addig járjuk az ösvényeket. Aztán egyszer csak szembesülünk vele, hogy mindig is a csúcson voltunk.

Addig is, kitartás! És lásd magad, milyen csodálatos a létezésed varázslata, milyen csodálatos vagy minden küzdelmedben, vágyadban, örömödben, vigasztalásodban. Lásd maga így, Isten, önmagad szemeivel, a szeretet mágikus szemeivel!

Köszönöm Neked: Edit