Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Üdv a kivégzettek klubjában!
2010. július 06. kedd, 19:26 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Engem a jelenlegi férjem gyilkolt meg, és némiképp bepánikoltam, amikor rájöttem, hogy kivel élek együtt. De szerencsére elég higgadt maradtam, tudtam, hogy az a múlt, viszont nem tudtam, hogy mi a jövő. Amikor a tévében elkezdték azt a gyilkosságot mutogatni, ahogy engem is kicsinált, akkor először bepánikoltam, utána lehiggadtam és tudtam, hogy már nagyon aktuális a megbocsátást végigcsinálni. Ennek ellenére az egész történet tudatában elég nehéz volt vele élni és végigcsinálni a megbocsátást és az elengedést. Ő az égvilágon semmire nem emélkszik. De megcsináltam és megváltozott az életem. Amikor utólag elmondtam neki, akkor csak nézett rám, úgy nézett mintha megzavarodtam volna.

Szerintem kétfelé érdemes elindulnod. Az egyik az oldások elkezdése. A rettegés oldása, a fájdalom oldása, amit a megnyúzásos kivégzéssel is programoztak beléd, és a bűntudat oldása, az mindig van. Nézz utána a történetnek, ami lepergett előtted. Az jó, ha egyelőre nem éled át, ha úgy nézed mint valami filmet. Nézegesd a filmet és csináld az elengedéseket. Egyre könnyebben fogod nézni és egyre több részletet fogsz észrevenni. Meg kell tudnod bocsátani. Tényleg. A legnehezebb magunknak, kezdd azzal.

A másik irány az áldozattudat feltárása. Áldozattá csak akkor válunk, ha bennünk van az áldozat. Az emlék révén is előjöhet az áldozat, de rendszeresen van a jelen életünkben megjelenő része is. Többnyire akkor válunk áldozattá, amikor saját magunk áldozataként élünk, terrorizáljuk magunkat, úgy élünk, ahogy az nekünk nem jó, ahogy már nem szabadna élnünk. A bensőnkben megélt ádozat külsővé válik, akkor áldozatai leszünk valaminek vagy valakinek. Ennek az egésznek csak az a célja, hogy ne legyünk se magunk, se más áldozata. Úgy éljünk, ahogy nekünk jó, ismerjük fel, hogy mire van szükségünk és aszerint éljünk, tegyük meg magunkért.