Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hirtelen halál
2010. július 06. kedd, 15:35 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

szerintem ilyen nincs, csak csalóka.

Minden pillanatban ott van a halál. Teljesen természetes, csak az élethez a ragaszkodásunk, a mindig jól érezzük magunkat álláspontunk nem engedi bekúszni a napjainkba. Régebben kirázott a hideg, összeszorult a szívem, ha egy elütött állatot megláttam. Belementem az érzésbe. Ma is fáj, de tudom, mi ez a fájdalom: van-e , aki sír utána, voltak-e kölykei, milyen volt az élete? remélem nem szenvedett sokat. Nem a halál ténye fáj, hanem az itt maradottakra gondolok.

ha lehet ilyet mondani, mikor hirtelen lecsap, az talán a legkegyesebb.

Mi lett volna, ha hosszú haláltusát vívott volna? Ha láttad volna szenvedni, elfogyni a fájdalmas küzdelemben?

Mamám hónapokon át szenvedett. Sírtam. Nem azért, mert sajnáltam, hogy meg fog halni. Tudtam mi lesz. Inkább azért: Istenem, miért kell ennyit szenvednie? Kész voltam elengedni, csak ne fájjon neki már semmi. Odavolt az önzőségem, hogy mi lesz velem, ha nem lesz itt. 

Mama.

Még mindig hiányzik.

Ami igazán fájt: az a szenvedés, amire nincs gyógyszer. Az a félelem, az a halál sikoly, ami minden nap ott volt a szemében. A rettegés. Aztán a belenyugvás. Mikor már arról is letett, hogy engem lásson. Mégis megálltam az ágyánál. Mindketten tudtuk, búcsúzni jöttem. Itt a pont.

Aztán jött az éjszaka, az a bizonyos éjszaka, amikor Anyukám kezében halt meg az Ő Édesanyja. Anyu félt, nem tudta mit tegyen, Mama, mindent elmondott neki, mit hogyan akar, mit tegyen. Tisztán higgadtan elintézett mindent még utoljára. Ő volt erős. Ő vígasztalta Anyámat.

Bodza, enged el a betegség gondolatát is. Ne folytasd a kódolást, mert az viszont már a Te felelősséged. 

Sokmindent mondanak szüleink, míg felnövünk. Ami igazán hat ránk, azt mi választjuk ki, nem ŐK.

Gondolj bele, hányszor öleltek meg, mondva: szeretlek, mégis az rakódik inkább le bennünk: nem szerettek minket, vagy nem eléggé szerettek minket, stb.

Inkább a hibák maradnak meg? 

Szerintem mindenki kap egyformán jót, rosszat, amiből mindenki maga dönti el, mit foga be. 

 Ha nem szeretjük saját magunkat, inkább arra emlékszünk, mikor nem kaptuk meg tőlük a szeretetet. Pedig adtak ők is.

Figyeld meg, amilyen a hagulatod, olyan emlékek lépnek elő.

A Barátnőd óriási tanítást adott. Szeresd meg önmagad. Vess számot a jó dolgokról is, fogad be a jót is, amit szüleidtől kaptál.