Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
életfélelem
2010. július 06. kedd, 9:14 | Michaelita

A magam életéről szeretnék írni, hátha közelebb kerülünk a halálfélelemhez...
Skorpió aszcendenssel, 50 fölött, spirituális nyitottsággal és tanulmányokkal - teljesen természetesen - foglalkoztat a halál gondolata.
Gyermekkorom első traumája: 3 év 2 hónaposan a szeretett, védelmezően szerető nagypapám mellkasán voltam, amikor haláltusáját vívta. Annyira vele éreztem, hogy amikor a lelke távozott elájultam, s a sötétben az volt a gondolatom, hogy "ilyen a halál". Negyven fölött ez évek munkájába telt, hogy a kérdéses időben ne veszítsek túl sok életenergiát. A családom most sem tudja hanyagikán halt meg a nagypapa, én igen!

Sokkal később egy nagy szerelem álmomban szintén közel vitt a halál kapujához, már kicsit a csakrán keresztül távozni kezdtem, amikor visszafordultam, (a gyermekem tizenéves volt, dolgom volt még itt).

Sokat és sokszor tanultam a halálról, táltos doboláson sokszor átléptem a megszületés és halál kapuján, teljesen tudatosan.
Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy a téma újra és újra visszatér, bár egyre gyöngébben!
Azt, hogy ez belőlem jön-e vagy a kollektív tudattalanból, meg nem tudnám mondani!, bár lehet, hogy nincs is jelentősége.

Mit is akarok ezzel mondani? Érdemes többször dolgozni rajta mediben, mert gyöngül a hatása.

Miért pont ezt a halálnemet választottad? Mert ez a legtaszítóbb számodra? Mert lehet, hogy az Édesanyád aggódik érted, hogy kiket engedsz be a házadba? Mert elrettent bennünket az erőszak gondolata is? Mert annyi ilyen megtörténik, hogy az ezeket tápláló elemi lények túlságosan erőre kaptak, ami elriaszt Téged?
Mert lehet, hogy az élet arra vár, hogy valakivel összehozzon, ami nagyon intim és nagyon mélyről jövő?
(No nem gyilkosságban, hanem az intimitás és közelség mélységében, csakhát ismeretlen volta miatt jelentkezik ilyen riasztó dologként... )
A tisztánlátók szerint a ránk váró dolgokon módosítani lehetséges ezt sokan bizonyítják. (tapasztalataim szerint jósálmaim is csak figyelmeztettek, de változtathattam).

Azt is sikerült egy alkalommal tudatosítanom, hogy a bennem levő halálfélelem, tul. képp az élettől való félelmemet jelenti. Hogy Neked ezzel van-e dolgod, azt csak Te tudhatod.

Megérintett, amit írtál, ezért próbálkozom... de lehet, hogy Te már előrébb jutottál és tudod a saját magad igazát,... akkor ne haragudj a fenti töprengéseimért.
Ha még nem jutottál el az igazságodig, sok kitartást és erőt kívánok hozzá, sok szeretettel!