Melyik állathoz hasonlít a természeted?

Kedves Erika!

Annyi minden jó dolgot olvastam, tanultam már Tőled és többőtöktől, hogy elsőre nem is értettem igazán a korlátaink lebontására vonatkozó kérdésedet.
Azóta viszont tudatosabban figyelem már ezt is. Korábban írtatok arról, hogy Ti hogyan szoktátok megfigyelni, tudatosítani az érzéseiteket, érzelmeiteket. Mivel ez nekem korábban sehogyan sem ment (na, jó alig ment:), így elkezdtem ezt is jobban megfigyelni.

Ma a temetőben jártam egy olyan sírnál, amely előtt már régen álltam. Ahogy állok a sír előtt, a csendből egy nagyon erős, intenzív düh jött föl. Meglepett, mert már rég megbocsátottam az illetőnek és tiszteltem, csodáltam, szerettem több mindenért. Az a düh viszont egy 30 évvel ezelőtti pereskedés (ő volt a felperes, mi az alperesek) kapcsán jött elő belőlem. Már régen el is felejtettem és nagyon örülök, hogy ma szembesülhettem vele, hogy a temetői csendben végleg elengedhessem.

Szóval köszönöm a blogodat, köszönöm a kérdésedet és próbálom bontogatni a korlátaimat még ha nagyon lassacskán haladok is vele:)
Köszönöm a lehetőséget, hogy a felvetéseddel módot adtál arra, hogy mindezen elgondolkozhassak és megfigyelhessem, tudatosíthassam, elengedhessem.