Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
Vándorlélek
2010. június 24. csütörtök, 9:17 | Michaelita   Előzmény

Kedves Vándorlélek!

Értem és átérzem azt, amiről írsz. Hidd el, teljesen rendjén való dolog ez az életünkben. Nincs és nem is lesz semmi bajod, ennek mély megéléséből.

Hasonló élményeim megéléseim nekem is voltak. Így utólag visszanézve saját meg nem élt részeim, saját teljességem után vágyódtam, amihez még hozzájött, hogy a Felsőbb Énem is átadott egy-egy intenzív szeretetteli érzést és nem is tudtam igazán szétválogatni, hogy mi honnan jött.
Persze mindezt úgy éltem meg, mintha lefelé húzna, s miután szeretettel elfogadtam, akkor derült ki, hogy hopp van még tovább is:)

Szóval csak kitartás, bátorság, éld meg amit meg kell élned, jól jössz ki belőle és sokat fejlődsz általa, ha hagyod, hogy megérintsen minden, aminek meg kell érintenie.

A helyzet könnyebb megértéséhez eszembe jut egy tanítás:
Halála után az ember a JóIsten előtt áll és vádlón mondja neki:
- Mindig magamra hagytál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá!
- Nem jól gondolod, mindig melletted mentem az utadon, nézz csak le, ott a homokban mindig 2 pár egymás mellett haladó lábnyomokat látsz!
- Na látod, ott is pl. csak egy pár lábnyom van, erre mondom, hogy magamra hagytál! kiált fel az ember.
- Nem jól gondolod, ott nem magadra hagytalak, hanem a vállaimon hordoztalak, bármennyire nem is érezted ezt!