Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Sziasztok! Nekem van egy 2 éves hapsikám, és örülök annak, hogy
2009. február 21. szombat, 19:01 | Ágica76

Sziasztok!
Nekem van egy 2 éves hapsikám, és örülök annak, hogy némi felismerésre jutottam az élet nagy dolgaival kapcsolatba még akkor, mikor ilyen picúrka még. Addig csavargattam, boncolgattam ezt a kérdéskört, míg arra a következtetésre jutottam, hogy hagyom, hogy tapasztaljon. Hagyom, hogy adja neki az élet a pofonokat. (Tudom, külső szemek nem értik, csak én érzem mélyen bent, mi az, ami azóta változott és csak pozitívan). Itt nem arra kell gondolni, hogy életveszélyes helyzetben nem kapom el, vagy a szemem sarkából nem figyelem a lépéseit, hanem arra, hogy "kisfiam el fogsz zakózni a bicajoddal, ha ilyen vadul tépsz!"...és olyan vadul tép, és elzakózik.... többé nem tép vele. :-) .......pedig "jó" anya módjára akár el is vehetném a biciglit, hogy megvédjem a sebektől.....

Pont a minap beszélgettünk a párommal, mi lesz, ha suliba kerül és persze "meg kell majd felelni" a társainak, a tanárainak, meg tudja a fene még kinek. Azt hiszem megtanítjuk bólogatni.:-DDDD Abba a 80-akárhány évbe, amit leél, belefér 14 évnyi néha bólogatás.:-DDDD Ha nekik ez kell, hát csinálj úgy, mintha, pedig áááá, dehogyis.:-DD

A legjobb az, amit (mi) tehetünk, hogy egy olyan úton terelgetjük, amit jó szélesre hagyunk.:-) "Válassz kisfiam! Jobbra is mehetsz, meg balra is, meg középen is, ha jól esik, csak tudd, hogy merre akarsz menni!:-DDD