Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
H: Kedves N, ez jó volt...
2010. június 23. szerda, 20:07 | hermess   Előzmény

Köszönjük ezt a beidézett írást az egóról, meglehetősen jó leírás. Megjelölhetted volna még a forrását is, hogy kitől származik. Megpróbáltam utánajárni, keresésnél egy Dumapart honlapon mintha egy Eventa név alatti hozzászólás lett volna, de tovább nem jutottam. Van bővebb információd a szerzőről?

Annyival érdemes lenne kiegészíteni a tisztánlátás kedvéért, hogy az említett szuperegó a freudi felosztás szerint az erkölcs, a legmagasztosabb emberi minták, vagy akár a tudatosított szellemi törvények képviselője, ami állandóan harcban áll a tudatalatti ösztön énnel. Csak később jött be Jung nyomán a tudat feletti fogalma, és Felsőbb Én fogalma, ami nem azonos a szuperegóval.

A szövegben emberi léleknek nevezett fogalom pedig azonos a Lélek, a Felsőbb Én letükröződött részével, ami tulajdonképpen a psziché, vagy maga az egó, mert az asztrál test és az alsó mentál, a gondolkodó elmetest is részét képezi. (Az asztrál testben e szerint nincsenek gondolatformák, de azok annyira eggyé keverednek az érzelmekkel, hogy a hinduknál pl. káma-manasz néven egyként kezelik őket.) És ezt oszthatjuk fel tudatalatti, tudatos és tudat feletti részekre. A tudatalatti és tudatfeletti részeket szokták egybevonva személyes tudattalannak nevezni, amelyek sokaságából összeáll a kolektív tudattalan.

Az előbbiekkel együtt jó ha itt megemlítjük, hogy az egó, vagy személyiség fejlődésében az önérvényesítő, individuális szakaszok egymás után váltakoznak a kapcsolatépítő, közösségi szakaszokkal, az előbbinél az önzés mértéke értelemszerűen megnövekszik, majd lazábbá válik, a közösségi érdek előtérbe kerül. A köldökcsakrás egocentrikus szint után jön a szívcsakrás, valahová tartozós, csoportba vonzódó, vallásos, pártos szint.

A torokcsakrás önmegvalósításnál van egy alsó, "mások rovására történő önmegvalósítás", amelyre jellemző a materializmus, az üzlet és karriercentrikus beállítódás, önzés, manipuláció, stb. Felsőbb szintje az "önmegvalósítás a kapcsolatokban", lehetőleg mindenki együtt, egyforma eséllyel, a természetet is beleértve. Tekinthetjük ezt a szívcsakrás szint magasabb oktávjának, egy hasonlóan kapcsolatcentrikus, de még tágabb tudatosságnak (már nem csak a hasonlóan gondolkodók férnek bele, hanem mindenki más is). A másság megértése és elfogadás visz még közelebb az együttműködéshez, az együttérzéshez, az Egységhez.

E fölött van még egy szint, ami a személyiségfejlődés legmagasabban integrált szintje, amikor az egó olyan éretté válik, hogy önmaga keresi a kozmikus áramlatokat, "lássuk csak, mi akar itt kibontakozni", és ezekbe simulva éli meg önmagát. Már egészen közel kerül a Felsőbb Énhez, gyakran átadja neki az irányítást, az intuíció, az inspiráció, az Akashából jövő felismerések és gyógyító információ mentén hoz tudatos döntéseket. Az érett, kifinomult személyiség, tudatalattiját önismerettel megtisztítva, leszakadt részeit visszaintegrálva immár kész meghaladni önmagát.

A valódi spiritualitás, a visszacsatlakozás, a hazatérés pedig még csak ezután következik. Eleinte rövid pillanatokra, amikor a középpontjában érzi magát az ember, aztán remélhetően egyre hosszabb ideig. Az egóra itt már csak akkor van szükség, ha valaki tudatosan alacsonyabb szintekre tér vissza kommunikálni.