Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Teljes mértékben értelek, megéltem azt, amit
2010. június 23. szerda, 14:58 | izidor (útkereső)

Teljes mértékben értelek, megéltem azt, amit átélsz...pontosabban most is élem.
A szerelem egy szélsőség, egy intenzív állapot, ami egy idő után lecseng és vagy átalakul szeretetté, vagy elválnak az utak.
Ha ezek után is együtt marad a két fél és az egyik többet akar a másiknál, az már nem kellemes állapot. Jön az elvárás és az, hogy nem olyan az illető, mint amilyennek látni szeretnénk.
Ezeken a játszmákon sokszor végig mentem, gondolom Te is és sokan mások is.
Amikor az ember elér egy meghatározott tudatossági szintet, akkor megváltozik benn valami.
Egyre jobban érzi magában önmagát...tehát jól érzi magát.
Persze ennek a "jól érzem magam"állapotnak az eléréséhez is kell némi idő(egyénenként változó, a karmikus hátterektől függően és egyéb dolgoktól függően).
A kettő közötti állapot nagyon nem kellemes. Ilyenkor még vágyunk is az intenzív szerelmi állapotra, meg már nem is, mert van tapasztalatunk arról, hogy mennyire kizökkenünk önmagunkból olyankor.
Tapasztalati szintről tudjuk már azt is, hogy mekkorát lehet zuhanni, ha már nem kapjuk meg azt, amit egy ilyen intenzív szerelem adhat...igen csak rövid ideig az életünkhöz képest.
Ezen átmenetei időszakban furcsán viszonyulunk magunkhoz, de ez is rendjén van, mert pontosan ez az átalakulásunk...az alkímiánk tünete.
Amikor önmagunkban jól érezzük magunkat, akkor csatlakozik hozzánk egy önmagában jól meglévő másik fél(egész) is.
Így nem egymástól várjuk el a megoldást, hanem mi válunk a másik fél(egész) ideális társává ...és ez azt eredményezi, hogy a másik fél alapból az ideális viszonyokat tükrözze.
Érdekes ez a dolog...a régi beidegződésünk mindig intenziv szerelmet akarnak és ebből nem akarnak engedni. Ilyenkor van a nagy dilemma korszak, hogy merjen -e az ember változni...én úgy vélem, hogy igen is minőségi ugrás ez.

legyen szép napod...szeretettel,
izi