Szoktál féltékeny lenni?

Láttam egy sorozatot mostanában. Csillagösvényen a címe. Szépen felsorakoztatják, mennyi mindenben voltunk elsők, hogy ősnyelv a mienk, hogy kezdettől itt éltünk, nem honfoglaltunk, csak visszajöttünk, hogy mi hordtunk először fehérneműt, hogy mi csináltunk először porlevest, és még rengeteg értékes és tényleg fontos dolgot adtunk az emberiségnek. Hát nekem is az hiányzott, mint az előttem szólónak: mások véleménye. Más nemzetek vagy más korok véleménye. Van Sanyinak egy gyakorlata, hogy írd össze a jó és rossz tulajdonságaidat, aztán hogy mit gondolnak mások, és mit szeretnél. Hát, ha ezt a magyarra megcsilnánk... (bocs, Sanyi, hogy rád hivatkozom, látom tele a puttonyod, kíváncsi vagyok meddig bírod a semmittevést) Sajnos más nemzeteknek itt-ott elég kemény a véleménye rólunk. De nekem ez se számít, meg az se, hogy igaz-e vagy sem, hogy ősnyelv a mienk. Csak jól szeretném magam érezni. Úgy kimenni az utcára, hogy ne azt lesse mindenki, hogy mennyivel rosszabb a másiknak, mert akkor neki egy kicsit jobb... A túlzott önbizalom, vagy nagyképűség szerintem senkinek se jó. De persze amellett, hogy most jól felhúztam magam, semmit nem értem el.
Ja, és nekem a bibliaórán arra a kérdésre, hogy miért a zsidók voltak a kiválasztott nép, azt mondták, hogy véletlenszerűen. Bárki más is lehetett volna. És éppen annyi hátránya volt, mint előnye. Amint az utóbbi időben láthatjuk, inkább hátránya.
Miért lenne jó nekünk kiválasztott népnek lenni? Vagy miért jó bárkinek kitűnni a többiek közül, mikor az úgyse tart örökké?
Jó nagy hülyeségeket tudok kérdezni...