Szereted a kollégáidat? Jól érzed magad a munkahelyeden?

Szerintem mindig kettőn áll a vásár.
Ha valaki elfogad valakit Tanítójának, és valóban a tanulás szándéka vezérli, akkor megbízik a Tanítóban, elfogad tőle jót rosszat egyaránt, mert felnéz rá, benne látja a mintát, az értéket...

Ha pedig valaki tanítványául fogad valakit, akkor szerintem először meg kell ismernie, tisztában kell lennie a tanítvány minden reakciójával, rezdülésével.
Neki kell megtalálni, felfedezni a tanuló belső határait, hiszen hatalmas felelősség hárul rá.

Ha ezek a dolgok nincsenek összhangban, súlyos következményei lehetnek leginkább a tanulni vágyó, de talán még a Tanító számára is.

Ha viszont összeáll egy ilyen szerencsés konstelláció, akkor már szerintem minden esetben a Tanítón van a súly és a felelősség a módszereket illetően...:)

Vagy még elképzelhető az is, hogy a szerencsétlen tanonc elkezd magolni a megfelelés vágyától vezérelve és nem tanul semmit, de ezt a Tanító úgyis észreveszi...:)))