Elfogadod Önmagad?

Hát igen, valamikor én is ragaszkodtam, hogy gyerekem legyen, pontosabban gyereket szültem volna annak a férfinak, akit szeretek. Ez a nő alapösztöne - szerintem. Nálunk fiziológiai rendellenesség miatt nem sikerült, nálam volt a hiba.
Persze azt is kudarcként éltem meg, hogy én "nem vagyok képes"...

A házasságom viszont nem ezért romlott meg. Vagyis nem egészen ezért. Mert biztos benne volt ez is, ha nem is tudatosan.
És nem is volt nálunk annyira görcsös a próbálkozás, élveztük az együttléteket. Bár lehet nem teljesen.
Akkor még úgy gondoltam, hogy az úgy volt jó.
Most már nagyon jól tudom, hogy a Tiszta Szabad Szeretet egy kicsit mélyebb... Szabadabb. Tisztább. Elvárásoktól és megfelelési kényszerektől mentes. Szabad!

Persze, most már nagyon jól tudom, hogy semmit sem lehet/szabad erőltetni, semmi nem történik véletlenül, mindennek megvan a maga ideje, stb.
De ahhoz, hogy erre a felismerésre jussak, meg kellett élnem mindazt amit megéltem, fájdalmasan, kudarcok, tépelődések közepette.
Le kellett mondjak a gyerekről ahhoz, hogy megszülethessen. Igen. Bár akkor "tudattalan" voltam, mégis én teremtettem magamnak. És "képes" voltam rá!
Azért mégis Csoda marad nekem!
És gyökeresen megváltozott az életem.
A gyerekem tanított meg nevetni szívből, figyelni minden apró dologra, érezni, látni többet mint a látszat...

Szóval ennek így kellett lennie, és nincs "véletlen".

Az, hogy a gyerek nem a szeretett férfitól született, arra még nem találtam meg egészen a "miért-et", még nem sikerült megfejteni...
Talán azért, hogy szembesülve a nehézségekkel egyedül, építgessem az önbizalmamat. Talán.

De sokszor azt is érzem, hogy a kisfiam éppen azért született, hogy vele, általa én magasabb tudatos szintre emelkedhessek (legalább is próbálom), ő az, aki rávilágított az igazán fontos dolgokra az életben.
És neki köszönhetem azt is, hogy itt vagyok, ezen az oldalon, hogy elkezdtem az Önismeret útját járni.

Mindenképpen szerencsés és szép életet "teremtek" magamnak!

És nagyon is igaz, hogy "ahól szeretet van, ott minden van", én maximálisan átélem a kisfiam Igazi Önzetlen Szeretetét.
Ezek fontos dolgok, amiket nagyon meg kellene tanulnunk egy kisgyerektől, nekünk, felnőtteknek: nevetni, örvendeni, szeretni, odaadónak, önzetlennek lenni és nem utolsó soron elérni amit akarunk!

:)