Elfogadod Önmagad?

Érdekes.
Sokszor azt látom fiatal (és Lélekben fiatal) pároknál a környezetemben... hogy olyan görcsösen akarják a babát... olyan mindenáron... és az csak nem jön... és akkor még görcsösebben akarják, és akkor még úgysem... és ez így megy tovább...
Minél inkább nem jön össze, annál görcsöebben akarják...
És minél görcsösebben akarják, annál inkább nem jön össze...
És már közben össze is vesznek, elhidegülnek egymástól...
Egymást hibáztatják, egymást okolják és egymást teszik felelőssé...

Itt már réges régen elveszett a meghitt szerelmes szeretet-teljes együttlétek varázsa...
Itt már nem a pillanatnyi öröm és élvezet "a cél"...
Itt már hideg, motorikus, érzelemmentes "gyártási folyamat van"... érzelmek, Szeretet, Szerelem nélkül...

Emlékszem, régen, amikor hallottam, hogy a Krisnás házaspárok is csakis és kifejezetten gyermek készítés céljából szeretkezhetnek, és se utána, se előtte tovább egy lépést sem... akkor magamban azon kuncogtam, hogy Krisnáséknál akkor az a szerencsés házaspár, ahol az asszonyka nem akar teherbe esni... mert Ők akkor akár hosszú-hosszú éveken, évtizedeken át "próbálkozhatnak" minden nap, lelkiismeretfurdalás nélkül... míg a többi csak csurgathatja a nyálát, vágyakozhat, irigykedhet... és megpróbálhatja erőnek erejével elfolytani a vágyát... lenyomni a labdát a víz alá... amíg el nem fárad... és az pofán nem csapja... ;-)))

Szóval ilyenkor nem is értem, és magamban mindig úgy nevetek... hogy mi a francért erőltetik annyira azt a gyereket...??? Ha nem akar jönni, nem akar... majd jön, ha eljön az ideje...
Addig meg inkább örüljenek neki, hogy szabadon akciózhatnak... és még védekezniük sem kell...

"A bolondnak minden lehetőség probléma.
A bölcsnek minden probléma lehetőség... ;-"

Szóval: miért kell rágörcsörni valamire, és problémát csinálni valami olyanból, ami alapjába véve nem is lenne probléma...?

Szerintem fő a lazaság... és hogy az ember elengedje magát, és megélje a MOST-ot, azt ami Itt és Most van... Élvezni a Pillanatot...
És akkor az egyik örömteljes pillanatból meg fog születni (és mintegy magától értetődően fog következni) a másik örömteli pillanat...
Na most akkor ezt gondold végig görcsös, boldogtalan, keserű, csüggedt, csalódott, haragos, kiábrándult, szomorú pillanatok kierőszakolásával... és megteremtésével...

Te melyik domino-csíkot szeretnéd megpöckölni, eldönteni és elindítani a saját életedben???

És érdekes, hogy amint ezek a párok feladják a görcsös erőszakos akarást, mert már belefáradtak az egészbe, és elengedik... ellazulnak... akkor egyszercsak hírtelen hip-hop, megtörténik a Csoda...

és megtörténik az, amire mindig is vágytak...

Ez így működik az életünkben a legapróbb dolgoktól a legnagyobbakig...

"Kérd és megadatik!"

"Rendeld meg az Univerzumtól"

Stb...

Erről szól az egész Titok is...

A Tudatos Teremtésről...

Ami ilyen kierőszakolt nyögvenyelős akarás... az maximum csak a "Tudattalan Teremtés" kategóriájába esik bele...

Az emberi élet egyik legszebb dolgát és legnagyszerűbb ajándékát lealacsonyítani arra a szintre, hogy csak puszta végcél elérő funkciója legyen... (mint gyerek-gyártás minden áron), a közben megélt, adható és kapható meghittség, gyönyörök és örömök, és az átélt, átérzett Szín Tiszta Szabad Szeretet helyett???

Ez csak valami Nagy-Nagy-Csacskaság lehet... ;-)

"Ahol Szeretet van,
Ott minden van."

Igy például gyerek is... ;-)

Szerintem...

De ha nincs... az sem baj... és az sem véletlen...

;-)

Hm?