Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A jót feltételezzük, amíg ki nem derül a szándékos ártás!
2010. június 17. csütörtök, 11:52 | Huszti Sándor -...   Előzmény

"a szavak csak félreértések forrásai"
Igen, ez az írott kommunikációban egy gyakori hibalehetőség, éppen ezért ha úgy érzem, hogy a másik támad, piszkálódik, akkor inkább többször elolvasom a sorait, és közben azt feltételezem, hogy én értettem valamit félre, Ő pedig csak jót akar nekem.

Az esetek nagy részében észre is veszem, hogy mit értettem félre, és hogy még kritizálásról sem volt szó, csak belevetítettem az ettől való félelmemet a soraiba.
Ha pedig valóban kritizált, akkor arra is azzal a pozitív hozzáállással tekintek, hogy egészen addig a segítő szándékot feltételezem Tőle, amíg meg nem bizonyosodik az ellenkezőjéről!

Rengeteg konfliktust el lehet így kerülni, elég csak a jót feltételezni a többi emberről!
Persze ez nem azonos a klasszikus naivitással, mert abban nem történik vizsgálat és megítélés, ugyanis a naiv ember egyszerűen a tudatlansága vagy félelme miatt, mindenkiben vakon megbízik.
Amit én javaslok, abban egy döntésen alapuló megelőlegezett bizalom van és közben folyamatos értékelés, felülbírálat, hogy észrevegyük, ha tévedünk.

Persze az végső soron mindegy is, hogy a másik ember jó vagy rossz indulatból kritizált, vagy esetleg nem is kritizált, csak önhibánkból félreértettünk valamit!
Ha mindez zavar minket és sértettséget keltett, akkor egészen biztosan nincs bennünk helyén valami!

A szándéktól és a valóságtól függetlenül is vizsgálódnunk, tudatosítanunk kell, hogy feloldjuk a magunk problémáját, különben úgy járunk, mint nyuszika a porszívóval.