Volt már spirituális élményed?

Wow! Mai személyes sztorim ehhez:
Volt tavaly a Sztárok a fejükre estek Afrikában sorozat a tévében. Érdekelt a sztori, megtetszett az alapötlet. (ami persze az rtlklubnak is megtetszett akkor, egyből ki is hozták az egyidőben futó verziójukat) Szóval az afrikai verziónál megtetszett, hogy lényegében ennyi, hogy tévéből ismert arcokat rugdosnak át Afrika különböző tájain, sátrakban, néha kicsit éheztetve, nomád körülmények között tartva akár hónapokig. Közben folyamatos szimbiózisban élni a környező állat, növényi és embervilággal.

Na és itt jön képbe a 2008. nov. 11-i adás, amit ma este láttam. Ilyen emberek, hogy Fekete László, Kozsó(!), Oláh Ibolya, vmi világbajnok kajakozó (bocsánat a média tehet róla), Voksán Virág(róla se tudtam semmit), meg Bódiguszti (hallomás) meg Margit, ja és nem utolsó sorban Fiala János (mégpedig a sértődött 5 éves óvodás szerepében végig :)). Na szóval ezek a srácok elérkeztek a Kalahári sivatagba, és egy bushman családnál voltak elszállásolva pár napon át.

Igen, kb ezekért a pillanatokért vállaltam hogy hülyének néz bárki esetleg később megtudhatja, a környezetemből mindezeket. De végignézem ha kell ezt a sorozatot, hogy megismerjem Afrikát és a természetét, a benne élő emberekkel. És ez a gyönyörű ütköztetés, hogy két kisebb embercsoport találkozik a világ teljesen más tájáról, teljesen eltérő materiális világgal körülöttük. És tapasztalatot cserélnek, egymás társaságában eltöltenek pár napot.

A mieink, mondanom sem kell szinte végig csak saját magukkal, társaikkal viaskodtak, szócsatároztak. Vagy hát ha úgy tetszik, inkább a mieink szemlélték őket úgy, hogy nagyon furcsán viselkednek ezek.
Idézem a rangidős bushman kattogó-csattogó interjújának fordítását a műsor végéről: "Jó emberek ezek a távolról jöttek. Egyet nem szeretünk csak. A hatalmas tomboló vihar hangút, akinek a karja vastagabb, mint a mi combunk. Ő mindig hangos és olyan, mint a támadó állatok. De szerencsére nem értjük, hogy mit beszél. Akit szeretünk, az a lemenő nap színébe öltözött, sötét kígyó hajú ember. Ő meg akar minket érteni, mindig segít. Már tanuljuk a nevét. Kozso." (majd még néhány helyes kiejtési kísérlet az öreg "törzsfőnöktől".)
Ezt már az egyik anya mondja: "Fogalmam sincs miért jöttek ide ezek az idegenek. Látszik, hogy nem szeretnek itt lenni. Észre sem vesznek minket, csak magukkal foglalkoznak. Sosem segítenek és az ételeinket sem kóstolják meg. Én csak egyet kedvelek közülük, akinek az orrában csillogó kő van. Ő nagyon szeretné, hogy megszeressük, és már ezért a szívünkbe zártuk."