Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Csizike képe
Három ;-)
2009. február 13. péntek, 20:05 | Csizike

Eddigi jelenlegi életemben három olyan barátnőm volt, akik kevésbé (vagy egyáltalán nem) kultíválták a "szájhagyomány útján terjedő örömszerzést"... ;-)

Az első undorítónak és gusztustalannak tartotta... és a kedves unokatestvérével meg is fogadták, hogy Ők aztán sohasem csinálnak ilyen undorító és mocskos, gusztustalan dolgot...
(Ezt a relatíve (mostanihoz képest) fiatal koruknak és tapasztalatlanságuknak, érettlenségüknek tudhattam be...)

A dolgoban az volt a pikantéria, hogy ahogyan ez márcsak lenni szokott: Ő azt a részét viszont nagyon, de nagyon is élvezte (és érdekes módon ezt nem tartotta mocskos, undorító és gusztustalan dolognak;-), amikor Ő kapott... amikor Ő lett kényeztetve... ;-)))

Aztán egyszer megadtam Neki ismét csak ezt a gyönyört és élvezetet, majd megkérdeztem Tőle, hogy hogy esett neki és hogy jó volt-e, élvezte-e...
A válasza egyértelmű volt...
Na, mondom, akkor ez körülbelül pont ugyanilyen jó egy férfinak is... fordított helyzetben...

Itt ekkor valami kis Fény gyúlhatott az agyában, ami szertefoszlatta és teljesen el is oszlatta a ködöt... mert innentől kezdve megváltozott a dologhoz való hozzáállása és viszonyulása...
Hajlandó volt "kipróbálni", kísérletezni, és mivel megtetszett neki is a dolog, és az is, hogy ezzel mekkora nagy Gyönyört, Örömet és Élvezetet tud adni és okozni a Párjának... hála Istennek rákapott a dolognak az ízére... ;-)))

A második "ilyen tipusú" barátnőmnél a dolog nem volt ilyen egyszerű és könnyen feloldható, megszüntethető.
Ő már a spernának az illatától is öklendezni kezdett és már a puszta gondolattól is zsigeri hányingere lett...

A harmadik barátnőmnek, akinek ezzel problémái voltak állítólag még fiatal korában voltak a témával kapcsolatban nagyon kellemetlen és negatív élményei, amik "egy életre", de legalábbis egy hosszabb-rövidebb időre mindenképpen elvették a kedvét attól, hogy a kedves barátjának Örömet okozzon és a Mennyek országába röpítse fel... Sajnos... milyen kár érte... ;-)))

Nem tudom, kedves férfi társaim hogy vagytok ezzel, de nekem személy szerint mindenképpen ez az abszolút kedvencem... pedig a szeretkezést is nagyon szeretem és élvezem... de mégis ez a top... ez a csúcs... a csúcsok csúcsa...

És mellesleg ezt tartom a legférfiasabb tevékenységnek...

Vagyis, magyarul: azzal a nővel, amelett a nő mellett nem is igazán érzem, érezhetem magamat férfinak, és férfiasnak, aki nem adja meg a számomra ezt az Örömet és ezt az Élvezetet, ezt a Beteljesülést és ezt a Gyönyört...

És nem is igazán értem, hogy a Nőknek mi evvel a problémájuk, pláne egyoldalú módon: vagyis, amikor kapni, elfogadni, érezni, élvezni és elfogadni nagyon is szeretik és tudják, de adni már, és a Másikat, akit állítólag szeretnek, boldoggá tennie módon is, nem...
Hát hogy van ez?

Ha én szeretem, ha más ad nekem tortát, és rendkívüli örömet és boldogságot okoz, akkor én miért nem akarok/tudok/vagyok képes és hajlandó neki adni a tortámból, hogy ő is Boldog és Örömteli és Beteljesedett legyen?
Lehet, hogy pont ez a szándék hiányzik a nőkből ilyenkor igazán mélyen?

A Boldoggá tenni vágyás?

De akkor meg mit ér a Kapcsolat?

Akkor hol a Szeretet?

Mellesleg én imádom és mindig is imádtam (és valószínűleg, remélhetőleg ez a jó szokásom a továbbiakban is megmarad... Istennek hála érte... ;-) a Kedvesemet eféleképpen és ily módon is kényeztetni... Ez nekem mindig is ösztönös volt és belülről jött... Mert eleve kívánatosnak tartottam, izgatónak és erotikusan is vonzónak ezt a "tájékát"... És ezért ösztönösen is rátapadtam... mintha egy nagy mágnes vonzott volna oda...
Tehát én ezt ELEVE ÉLVEZTEM... és az már csak a Gyönyör fokozása volt a számomra, és a Csoda, hogy ezt Ő is élvezte... és erről folyamatos visszajelzéseket kaptam... És az Ő Gyönyöre még nagyobb Gyönyör és Öröm volt az én számomra... Sokszor azt gondoltam, hogy bár láttam, hallottam és élveztem, hogy Ő mennyire élvezi..., hogy én még Nála is jobban...

És szerintem ez így volna a természetes...

Hogy folyamatosan adjunk és kapjunk... és ösztönösen akarjuk boldoggá tenni a másikat... aki ezután ezt ösztönösen viszonozza és viszonozni akarja, teljesen önműködően és magától értetődően, mert így a természetes, így a belülről fakadó, így az ösztönös... mert így a jó...

;-)))