Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
H: Energiaszinten amit leírtál úgy néz ki,
2010. június 11. péntek, 18:03 | hermess   Előzmény

... hogy akitől "vereséget" szenvedtem, akinek a játszmájába vonódtam, az energiát is vett el tőlem, vagy én magam veszítek, ha akár egy közömbös, de tapintatlan megjegyzést bántásnak veszek, valamilyen belső, korábbi kudarcélmény rárezeg.

Ilyenkor beindul a láncreakció, és valóban, addig megyek, amíg alkalmas partnert nem találok, akinek elpanaszolhatom a bánatom, vagy szidhatom az akárkit, akármit, vagy jól megkritizálhatom, ráönthetem a késleltetett dühömet.

A verbális kommunikáció, a "játszma" lényege, hogy "behangoljam" a másikat az én nyomorult belső állapotomhoz hasonló rezgésre, érzelmi hangulatra. Ha ez nagyjából egyforma, csak akkor tud energiacsere végbemenni. Vagyis ekkor történik meg a bevonódás!

Mindennek a gyökere abból való, hogy amikor "különálló" lényekként leszületünk a "lelkünk tokjába", ezt a fizikai testet csak kívülről bevitt fizikai energiával lehet fenntartani. Ezt mindig a másiktól, vagy a környezetből veszem el. Gondoljunk bele, hogy az állatok egymást falják fel a fehérjebevitel végett. Mi is őket, és a növényeket, és még minden más megmarketingelt szemetet is.

Bejön aztán a fizikai kalórián kívül a munka végzésre és fűtésre alkalmas energia is - a szénhidrogének. Az emberiség egész eddigi története arról szól, hogy melyik nemzet tud több energiaforrásra szert tenni, elvenni a másiktól, bespájzolni, kontrollálni.

Ez eddig rendben is volna, vagy legalább is érthető, csakhogy ugyanezt a folyamatot megszokásból átvisszük a psziché szintjére is. Vagyis a másik rovására akarjuk lelkiekben is jól érzeni magunkat, a másiktól várjuk el, hogy figyeljen ránk, hogy tegye rendbe a lelkivilágunkat.

Ha felismerem, hogy mi a bajom, mitől vagyok magam alatt, milyen szinten milyen szükségletem nem elégül ki - akkor nyílt konfliktusban megpróbálhatom érvényesíteni a kívánságomat, ha a másik akadálya annak. Szerencsére, hogy feltöltődhessek, nem kell őt "megenni", bár sokan majdnem így próbálják orvosolni a rossz kedvüket.

A játszmák lényege, hogy nem tudatosak! Aki játszmázik, az nem tudja mitől elégedetlen éppen, hogy mi hiányzik neki... Ezért csak úgy vaktában próbálkozik mindenkivel, aki keze ügyébe esik, hátha sikerül a horgot beakasztani, és egy kis figyelemenergiát kipasszírozni belőle. Mindegy hogy barátságosat, vagy rosszallót, csak jöjjön vele egy kis használt prána is.

Pedig egy szint fölött mindenki képes lenne magát feltölteni, és lelkileg, energetikailag rendbe rakni, mielőtt hazamegy a szeretteihez.