Mit vársz a jövő évtől?

Látod, Kavics...

Te például magammal szembesítenél saját kérdésem kapcsán, és bizonyára okkal teszed.;)

Igen Kavics, igazad van. Magam is gyakran sodortam magam hasonló helyzetekbe. Szinte csak ezekről szólt az életem.
Ma már szerencsére ritkábban, de még jócskán előfordul.
Talán nem is baj ez, hiszen még az általad hivatkozott Bölcs és megfontolt Hermess-nél is fel-fel bukkan néha a bajvívó múlt - legalábbis számomra úgy tűnik - pedig ha valakiről, róla elhiszem, hogy tök tudatosan fejleszti Önmagát.:))

Érdekes, hogy pont "bajvívás"-nak nevezitek, jóllehet, csak azért, mert óhatatlanul áldozattal jár? Nem tudom...:)

Mindenesetre a kardforgatók között is szelektálhatunk bőséggel, mint pl.: zsoldos, keresztes, vagy akár Don Quijote, és vannak akik csak úgy hobbiból, erőfitogtatás céljából vesznek részt a különböző lovagi tornákon.

Viszont a tét súlyától függetlenül is elmondható mindegyikről, hogy a cél az ellenfél legyőzése, megsemmisítése, és ritkán, mint a fehér holló, a tanítása, okítása, segítése...

És igen, akkor a legrosszabb és mindenki számára a legkínosabb az ügylet, ha az ellenfél csak a képzeletben létezik, ha nincs is ott valójában, és csak a bajvívó kreálja magának, mert a vérében van a harc, és szeretné kiélni az ösztöneit.

Ezt gondolom árnyékboksznak...

És hogy megéri-e? Ha a résztvevők tanulnak belőle valamit, akkor mindenképpen... szerintem.;)

Kár, hogy nem írtad le Kedves Kavics, hogy Veled előfordulnak-e a blogindítóban említett esetek, és hogy hogyan kezeled ezeket...:)))

De ami késik, az még jöhet, ugye?