Milyen gyermekkorod volt?

Én ezt már szinte hobbiszerűen űzöm. És legtöbbször furcsanézés, igen.. Mindig minden mondatban próbálom fellelni a tudatalatti mondanivalót, mert tök izgalmas, vicces tud lenni.. Az a baj hogy társaságban meg sokszor poént csinálok/nék belőle, legtöbbször mikor magam sem gondolnám hogy talán mennyire úgy is van. De a végén meg csak nekem marad mulatságos ez legtöbbször.. Na ezért is kell blogolni, fórumozni inkább.
Első példa ami beugrik, hogy volt hogy iszogatok a bárpultnál és egy ismerős csaj(előtte 1-2x beszéltem vele), elkezdi nézegetni nagy figyelemmel egy papír talán 1000-esnek a mintázatát és közben lelkesen mutatná a barátnőinek, hogy nézzétek már milyen "tökjól néz ki ez és ez a dolog rajta, tök szééép!" Én meg erre beszóltam egy ilyet, hogy "hm, furcsán viszonyulsz a pénzhez".. Legnagyobb meglepetésemre köpni-nyelni nem tudott utána a csaj és egyből szinte elviharzott. Azóta szerintem kerüli is a társaságom:). Pedig én nem gondoltam volna hogy ennyire betalálok, tényleg sajnálom.