Hogyan kezeled a pénzt?

Sorry, Miklós, amiről már írtam. Ha belül bajvívó valaki, akkor minden hozzá fordulást hajlamos lesz kötözködésnek venni és harcba szállni. Ha folyamatosan átverek, manipulálok mindenkit, nyilván azt fogom feltételezni, hogy velem is így járnak el. Bizalmatlan leszek. Ahogy bent, úgy kint, de én "majázom" össze magamnak a kintről jövő történéseket. Ez már közhely, Te is ismered.

Spiritos' például az Önvédelem blogban valóban nem akart megbántani, Te mégis bántásnak vetted. Vajon miért? Mert az vallod, hogy a támadás a legjobb önvédelem, ezért mindenkiről azt hiszed, hogy téged akar megtámadni... (Nem szerencsés, vagy nagyon kockázatos írásban "te módban" fogalmazni, most mégis átmentem ebbe, remélem nem bántásnak veszed. Spiri is ezt a hibát követte el.)

Vagy például,"megmondó embereknek" tituláltál valakiket egy korábbi hozzászólásban... már akkor rá szerettem volna kérdezni, hogy kiket értesz alatta? Jelenleg, mintha Te is igen határozottan mondanál ki megállapításokat az írásaidban ezen a honlapon...

A tudatosítás úgy működik, hogy először rájön az ember, idegen, begyűjtött minták és programok vezérlik. Aztán elkezdi figyelni saját magát (és persze másokat is), hogy tetten érje a mintákat, de másokban hamarabb észreveszi a szálkát. Aztán már magában is észreveszi, de csak utána, amikor újra és újra elkövette a kondicionált működést. Később már akkor is eszébe ötlik, amikor éppen elhagyja a száját a szó, vagy elköveti... És csak jóval később, hosszú odafigyelés, munka és belső kutakodás után jut el odáig, hogy hamarabb jön a belső figyelmeztetés, mint a kimondás vagy cselekedet. És itt van egy fordulópont.

Idáig sokan sohasem jutnak el egy adott életükben, csak életek sora alatt. Csak addig szoktunk átlagban eljutni, hogy a pszichológus megmagyarázza, hogy mikortól és miért lettünk hülyék... a megértés nyugalommal tölt el, most már mi is meg tudjuk magyarázni magunknak és másoknak is. De ettől még ugyanolyan hülyék maradunk, ha nem változunk egy jottányit sem. Mert talán azt mondjuk , hogy ehh, ráérek még magamévá tenni azt a belső tiltást, elég ha most megértettem.

Volt nekem egy nagyon vehemens (ő úgy mondta magáról, hogy hevemens) Bika barátnőm, aki elég hangosan szeretett beszélni. Főleg velem. Mindenki mással nagyon illedelmes (az előbbinél maradva hevement) és csendesen nőies volt...

Kérdeztem tőle, hogy nem inkább a legszeretettebb társaddal kellene szépen kommunikálni, az idegenekkel pedig érdekérvényesítőbben?

- Hát mi képzelsz, amikor én hazajövök, még akkor se engedjem el magamat, akkor is figyelnem kelljen? - jött a válasz. Nem tartott nagyon sokáig a kapcsolat...:DD

Na, szóval, a stációkon végig kell menni a kereszttel a hátunkon kezdve, de nem a kereszten végezve a fixációk miatt. Valahol útközben ismerjük fel és dobjuk ki a léghajóból a saját terheltségeinket. A születéskoriakat is (Négy tudatállapot blog) - erre jó a kineziológia, meg a születés előtti családos mintákat is - Hellinger, és a kinőtt kollektív tudatalatti mintákat is - önismeret. Nem kis vállalkozás...