Szerinted létezik mennyország és pokol?

Nem azt mondom amit gondolok? Persze. Ezt nevezik protokollnak, vagy sokkal inkább hazugságnak.
Rosszat teszek neki, mert mellé beszéltem, és rosszat teszek magamnak, mert nem olyan hatások érnek, amilyet szerettem volna. Nem is érhet, hiszen hazugságommal leginkább saját magam ellen cselekedtem.

Csak az igazság kemény, az olyan határozott dolog. Akkor rögtön megszólnak, hogy nem tudsz alkalmazkodni, meg különcködsz, nem hasonlítasz a közegedhez, te meg nem akarod, hogy kiközösítsenek, ezért hazudsz tovább. És mindenki hazudik mindenkinek.
Ez a konform. Nincs gond, szépen vigyorgunk egymásra mint egy-egy bájgúnár, és szarunk az igazságra.

Az nem jó. Kemény, túl határozott, meg felelősség van vele, nem lehetünk lusták, ha A-t mondtunk mondanunk kell B-t is. És az a fránya következetesség, és a végén, nem egy komplett pszichodráma lenne az egész társadalmunk, hanem hirtelen meg is történne amit mondunk egymásnak, nem lennénk becsapva, nem lenne ez a sok csalódottság, harag, bosszú. Borzasztó unalmas is lenne az élet.

Borzasztó dolgok ezek.
Maradjunk a protokollnál, a kis füllentéseknél, azzal nem sértünk meg senkit, nem kell vele foglalkozni, könnyen lepattinthatjuk a dolgokat, megmarad a nyugalom, és a béke és a szeretet.

Mi?
Szeretet? ...

Hát így látom a dolgot... Miközben én sem tudtam megszabadulni a protokoll áldásaitól ... De törekszem rá.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----