Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
nézzen most
2009. február 12. csütörtök, 5:20 | zrakosred

ami írtál, gyöngyház, nálam húsba vágó kérdés egészen kicsi gyerekkorom óta. a mai napig nem értem magamban a szenvedélyt, ami a hivatás/alkotás iránti odaadást diktálja bennem, s a blokkot, ami ebben ugyanolyan folyamatossággal meggátol.
én úgy találom, hogy az alkotás egyfajta szabadság. az az ember, aki képes kérdések nélkül, vagy éppen kérdésekbe merülve odaadni magát az alkotás szenvedélyének: szabad. pontosan olyan értelemben, ahogy az a belső tudatosság során is megélhető. csupán az alkotó ember esetében éppen az alkotás dimenziójában igaz, nem feltétetlen az életével példa rá az ilyen ember.
akinél ez blokkolva van, hasonló folyamatokkal küzködik magában, mint az, akinél a saját belső szabad lénye küzd a föllélegzésért.
ezért lehet az alkotói erő felszabadításának talán egyik útja a tudatos szolgálat. a nem magamnak, a saját örömömet szolgáló alkotás, hanem a Láthatatlannak.
a blokk. fogalmam sincs miből is áll. talán sok mindenből egyszerre. a gyerekkor, a szülők, a képtelenség a most örömére, ami a jövőbe vetíti a vágyat, s a jelenbe hozza a félszet. az én esetemben az ezen való agyalás semmiképp nem út. nem emel ki a helyzetből, ami a két ellentétes erő miatt fáj.
s még valami: igen mélyen összefügg az alkotói erő kibontakoztatásának képessége a belső biztonsággal. gyerekkorban talán a jól szeretett gyereknek nagyobb az esélye a tehetsége, a saját belső lénye valódi kibontására. felnőttkorban lehet ilyen egy szerencsés közösség, kapcsolat, s a belső út. kinek mi jut.
a saját élményem szerint nincs ennél nagyobb kín: amikor a belső tűz befullad. és nincs ennél hosszabban fentmaradó fájdalom. az én esetemben, ha nem oldom meg, a halálig tart. hogy azon túl mi lesz, nem tudom.
mindenkinek azt kívánom, akiben ilyen tűz lobog, hogy jusson el az alkotásig. mindegy, mi lesz, mindegy, milyen lesz. de élje át, ha teheti napra-nap, ha teheti mindig. s ha képes rá, nézze ezzel a szemmel a gyermeket, akit nevel, a megélhetést, ami fojt, a depressziót, ami lenyomja. nézzen most, s ha fél, ha vágyik, játszon a félelemmel, a vággyal, teremtse képpé őket.
magamnak írom ezt.