Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
spirituális élmény?
2010. június 08. kedd, 12:48 | Michaelita

Nehéz írni róla, mert kérdés, hogy amit én annak tartok, az valójában az-e??? vagy csak valaminek a megtapasztalása?

Az első gyerekkoromban ért: Egy vallásos festményen Jézust és egy oroszlánt ábrázolták, alatta szövegben pedig azt írták, hogy Jézus uralta a fenevadakat. Néztem-néztem a képet, és az jött fel belülről, hogy erre mindannyian és eredendően képesek vagyunk, csak elfelejtettük.

Szintén gyerekkoromban: mélyen meghatott és örömmel töltött el, ha egy másik emberrel beszélgetésből, szemkontaktusból egy erős belső töltődést, és egymás lényének való kölcsönös örömöt éltem át (hogy a másik is azt élhette át, amit én, azt a szeme csillogásából, a felélénküléséből, az öröméből gondolom). Én ezt is ide sorolnám, mert ez emlékeztet bennünket a másokkal való egységre, a találkozások, elfogadások örömére, egy másféle lelki minőségre, mint amit a szürkébb hétköznapokban élünk át. Meglehet, hogy ezt ma már energiacserének hívjuk?:), s csak attól lesz spirituális, hogy beleteszem a saját energiáimat és örömmel, szeretettel elfogadom egy újra látott ember-testvéremét?

Eddig legnagyobbnak mondható ilyen élményem: egy mindent szeretettel magához ölelő egység megtapasztalása, amiben minden egy volt velem és én is egységben voltam mindennel.

S ami ezzel majdnem vetekszik: amikor egy spirálgalaxist láttam, csoportos meditációban, belső látással, s valamiféle közösséget (erős kapcsolatot) éreztem önmagam között és a spirálgalaxis között.

A hétköznapi ilyen élményeim: amikor a másik embertársamat annyira el tudom fogadni, hogy nem tudom hogy hol kezdődik ő és hol végződöm én. Ez lehet erősség is, de gyengeség is bennem, én mindenesetre inkább szeretem ezt a megtapasztalást és csodának tartom, mert addig is megfeledkezem önmagamról (belefeledkezem az embertársam megtapasztalásába:).

Lehet, hogy egy "szakavatott" ezeket másképp hívná:)? Meglehet!

Szívesen olvasnék Tőletek is valamit!! Jó lenne, ha akár a nagy, akár a kicsi megtapasztalásaitokból tanulhatnánk. S egyáltalán mi is számít ilyen élménynek??