Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Válasz
2009. február 08. vasárnap, 15:52 | Balage (útkereső)   Előzmény

Úgy gondolom, hogy szenvedéseid nagy részét te okozod magadnak. Te tartod magadat bénának, és ettől azt gondolod, hogy az embereknek jobb dolguk sincs, mint téged figyelni a nap 24 órájában, és azt lesni, hogy mikor rontasz el végre valamit. Helyettük gondolkodsz, a szájukba adod a szavakat gondolatban, és az így létrehozott fantázialényekkel stresszeled magad.
Attól működőképes az egész, hogy valószínűleg van ennek valóságalapja is, és egy önigazoló mechanizmus révén ez fokozódik.
Ez eredményezi a bizonyítási kényszert, a mindent elnyomó görcsös akarást, hogy bebizonyítsd másoknak (netán magadnak?), márpedig ügyes vagy. Ez egy kellemetlen belső pörgést, zaklatottságot és önmarcangolást eredményez.
Szerintem "ülj le", amint "beindul a gépezet" ne menj bele ebbe a játékba.
Ne okold a szüleidet, mert ők is csak emberek, akiket az élet ugyanúgy meggyötört ahogy téged, legfeljebb más módon. Nekik is megvan a maguk baja. Próbáld meg ezt átérezni, és bocsáss meg nekik újra és újra egész életeden át, érezd, hogy annyira szereted őket, hogy képes vagy tolerálni a hülyeségeiket, mert a lehetőségeiknek és képességeiknek megfelelően a legjobbat adták neked. Jó szülőnek sem könnyű lenni (Ők megfelelnek a te elvárásaidnak?).
Én sem vagyok kifejezetten talpraesett. Nekem is sok gondot okoz mindaz, amit leírtál. Gyakran vívódom, elkeseredem és elveszítem az egyensúlyt, de így tanul az ember. Nem baj, ha valaki nem annyira ügyes. Pont olyan vagy, amilyennek lenned kell. Mindenki annyi adottságot kap amennyire szüksége van. Nincs a világon nemesebb dolog, mint azzal megelégedni, ami van. Ha ezt az érzést sokszor felidézed és elmélyíted, (amihez éppen a spontán módon újra és újra előálló kellemetlen helyzetek jelentik a legjobb gyakorlóterepet) minél inkább elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, egyre jobban fogod tisztelni magadat, és felismered a valódi értékeidet. (Ez persze hosszú idő.)
Egyre jelentéktelenebbnek tűnnek, majd azok a dolgok, amelyek miatt most szorongsz. Úgy fogod idővel érezni, hogy nem méltó hozzád, hogy belefolly az "óvodás gyerekek értelmetlen civakodásába". Nincs szükséged arra, hogy tiszteljenek, mert csak az számít, hogy belül kiegyensúlyozott legyél.
A túl sok vezéregyéniség anarchiát eredményez. Attól mert valaki szelíd, visszahúzódó és inkább elfogadó, követő természetű, még nem lesz "birka", sőt mindig a birkák a leghangosabbak, avagy "felszínen úszik a SZ@R". Jobb volna a világ, ha több lenne a csendes, szerény ember.
Szóval fel a fejjel. A valódi értékekkel nem lehet népszerűvé válni, eltűnésük után fedezzük fel őket.
Üdv:
Balage