Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Korlátdöntögetés
2010. június 03. csütörtök, 8:15 | bodza (útkereső)

Ez egy nagyon jó, ám igen nehéz munka!:) Tudod az exemmel 12 évet húztam le. Már az eleje sem volt fényes, de mindig azt hittem, majd megváltozik. Hát nem úgy lett. Aztán beköszöntött életembe a Nagy Szerelem, ami teljesen megváltoztatta a látásmódomat. Külső tényezők miatt nem alakult kapcsolattá, de minden nap találkoztunk, beszélgettünk - erőt adott. Aztán eljött 2000...Azon a szilveszteri éjszakán egy nő többször is hívott bennünket, nem szólt a telefonba, csak zokogott. Rögtön tudtam. Másnap kinyomoztam, ki is ő. Az anyám legjobb barátnője volt. Az egész családom tudta, rajtam kívül. Évek óta tartott közöttük a viszony, nekem fel sem tűnt. Vagyis inkább nem akartam meglátni. Azonnal különköltöztem tőle a másik szobába. Onnantól kezdve a Nagy Szerelem sem barátság volt többé...Közben ő is kereste a megoldást, én is - kifelé a régi rosszból. Nagyon boldog voltam. Hozzátartozik, hogy addig bánatevő voltam, 72 kilósra sikerült magam zabálnom. Akkor visszafogytam 52 kilóra. Szépen, fokozatosan. A hajamat levágattam, feketére festettem. Az exem esküdözött, hogy véget vet a viszonynak, csak ne hagyjam el. Már nem kellett, menni akartam! Zsarolt a gyerekkel, de már nem féltem tőle. Nagyanyám egyik mondata után döntöttem le az első nagy korlátot magam körül: "majd véget vetek én ennek a nagy boldogságnak!". Csak ránéztem, bementem a lakásomba, és azt gondoltam: rajta! Mindezt azért, mert "nem"-mel feleltem egy kérdésére, valamit megtagadtam, amit ő akart. Annyira jelentéktelen dolog volt, hogy már nem is emlékszem. Egészen eddig a pontig azt hallgattam mindenkitől, hogy ki mit mond, ki mit gondol rólam. Én pedig mindenkinek meg akartam felelni, nagyon bántott, szégyelltem magam. Mondanom sem kell, hogy az egész családom, az ismerősök, "barátok" engem okoltak, az exem volt a szegény "áldozat". Nagyanyám kijelentése mindent megváltoztatott egy másodperc törtrésze alatt. Onnantól kezdve nem érdekelt tovább, ki mit mond, ki mit gondol. Olyan szabadságot éreztem, mint addig soha! :) Azóta sem érdekel...ez már csak így maradt.:) Annyi erő gyűlt össze bennem, hogy végigcsináltam. Életemben először kiálltam magamért és rengeteg nehézség, cirkusz és akadály között, de végigcsináltam!!!:)

Párommal újraépítettünk mindent, remekül megvagyunk.

Hosszú évekig volt lépcsőiszonyom, álmodtam lépcsőkkel, amelyek felfelé vezetnek, de lefelé sohasem tudtam jönni. Aztán olvastam, hogy a lépcső a másoktól való el/megítélés félelmét jelenti álmunkban. Mondtam a páromnak, vigyen le a folyóhoz. Tudtam, hogy van ott egy meredek hosszú lépcső, ami mellett nincs korlát. Félelem nélkül járkáltam rajta fel-le, le-fel, csak nevettem közben...Elmúlt az iszony.

Azért idáig vezetett egy út: először az önsajnáltatást hajítottam ki. Utána jött az önsajnálat. A következő lépés volt, hogy senki másnak, csak saját magamnak akarok megfelelni.

Az önmagammal szemben felállított elvárások már másak. Ezen még dolgoznom kell. Ott túl magas a mérce. Ha kapok egy munkát, abból a maximálisat kell kihoznom. Ez az estek 90 %-ában így is történik. A maradék 10 viszont nagyon meg tud gyötörni.

Másokkal szemben már nem tart vissza semmi, az tényleg egy óriási szabadság, ahogy írod.

Magammal szemben - félelem, kiszolgáltatottság. Ezek még béklyók, meg kell tőlük szabadulnom!:)