Elfogadod Önmagad?

Kedves Anya!

Nagyon-nagyon szépen köszönöm neked az igazán mély és őszinte leveledet.
Olvasása közben megérintett Isten és átjárt az Ő Végtelen Szent Jelenléte...
Ez is egy Jel...
Jele annak, hogy érdemes volt ezt az írást megírnom és feltennem erre az oldalra...
Ha másnak nem: Neked.
Ez éppen elég ok minderre...

Jele annak, hogy van Isten.

És hogy Jó Időben Vagyok Jó Helyen, és Éppen Az Történik, Aminek Itt és Most Történnie Kell.
Eltüntek belőlem a kételyek...
Egy pillanatra a helyemen voltam, és bennem az Egész Világ, az Egész Élet, az Egész Létezés.

Ez egy Csodálatosan Nagy Csoda.
Te. A Leveled. És hogy így egymásra találtunk...
A Te válaszod... És az én kérdésem... ;-)))

Isten MOST is itt van, idefigyel, és gondot visel ránk. Ezt érzem. Mindennél biztosabban.
Aggodalomra semmi ok.

Azt írod, kezdő vagy még az Önismeret és az Önmegvalósítás útján...
Valahol mindig mindenki kezdő... hiszen az Út Végtelen... ;-))) a Végtelen Szeretetbe... ;-)))

De! Aki ilyen levelet ír, aki ilyen szépen és pontosan és mégis ilyen egyszerűséggel megfogalmazza az ilyen Mély és Őszinte Valós, Valódi Élő, Hús-Vér Érzéseit... az nem lehet kezdő...
Az nagyon is haladó... ;-)))
Ezt biztosan érzem. Ebben biztos vagyok.

Válaszolva a kérdésedre: ha annyira szereted azt a férfit, ezt mindenképpen tudasd Vele.
Ha lehet, személyesen. Kérj Tőle egy randevút, egy időpontot, amikor valahol nyugodtan beszélgethettek 1 órácskát, kettőt, stb... Valahol, ahol senki sem zavar... Ahol őszintén elmondhatod mindezt, AMIT ÉRZEL, amit le is írtál...
És ez Önmagáért beszél... Ebben Minden Benne Van.
Ha ez nem mozdítja meg Benne Azt amit "kell", akkor az nincs is Benne...
Akkor azt hiába tovább ne keresd... és akkor fogadd el, hogy le kell Róla mondanod és tényleg végleg, végérvényesen el kell őt engedned és túl kell Rajta lépned...
De addig ne add fel az esélyt, ne add fel a Reményt...
A Boldogságod, ha MOST úgy érzed, hogy a Számodra ez lenne az, és ez tenné Teljessé, Kerekké és Egésszé az Életedet. akkor ez a Nagy Vágy mindenképpen megér egy Próbát.

Ha nem megy a Személyes Találkozás, írj Neki levelet, vagy e-mailt...
Írd meg egy Mélyen Őszinte Levélben, és gondoskodj róla, hogy diszkréten bár, de biztosan eljusson Hozzá, a kezébe kerüljön és el is olvassa.
Aztán amikor már tudja, hogy Te mit érzel, és hogy Te mit szeretnél, mik a Te Valós Igazi Őszinte Vágyaid... és hogy Neked még mindig csak Ő létezik, mint férfi, az Életedbe... ezután Övé a döntés, hogy Ő mi tévő legyen.
Ha előjönnek belőle is az elnyomott, lappangó, de élő és létező érzések... akkor úgyis lépni fog, hogy végre egyesüljetek és boldogok legyetek...
Nagy árat fizettetek meg érte... éppen ettől lenne még ÉRTÉKESEBB, még őszintébb és még igazibb az egész Kapcsolatotok és annak a Felbecsülhetetlen Őszintesége és Mélysége, Tisztasága és Igazsága.

Tedd meg mindenképpen ezt az érzést.
Valahogy, így, vagy úgy, tudasd Vele, hogy miket érzel... hogy mit érzel még mindig Iránta... hogy mit szeretnél, mire vágysz...

És utána a következő lépés az Övé.
Vagy-vagy.

A visszautasítástól ne félj!
Rosszabb már nem lehet a helyzet, mint most. Csak maximum marad ugyanaz, ami van. Na és? Mi bajod lehet? Az igaz, hogy az esetleges és a jövőbe kivetített remény akkor meghal és elmúlik... mert az már csak Illúzió... De akkor meg ez az Igazság, amit el kell fogadnod, fel kell vállalnod, és tovább kell lépned...
Az Élet megy tovább...
Jönnek még Új Napok...
Olyanok is, amik örömet hoznak, Szeretetet és Boldoggá tehetnek... Hidd el, és ÉREZD!

Ha viszont Ő is ugyanúgy érez, mint Te, és a Te Őszinte Vallomásod megérinti az Ő Szívét... akkor ott nem lehet gát, nem lehet akadály... Két Szív Újra Egymásra Talál... ;-)))))

Bátraké a Szerencse.

Kívánom, hogy Révbe Érj és Megtaláld a Boldogságodat a Szíved Csendjében, Békéjében és Örömében!

Lépj, hogy Élj! ;-)

Szia!

És Szeretettel Ölellek:

Csizike ;-)

Tudd, hogy Te vagy a Fény ;-)

Bízz Önmagadban...

Van Hited. ;-)