Mennyire tartod magad önzőnek?

Jóslatok.
Nem mintha szándékomban állna kisebbíteni őket, sőt, komolyan foglalkozom a Tarot-val. Annyira komolyan, hogy tudom, elsősorban az önismeretről,a megvilágosodásról, a szeretet gyakorlásáról szól. Akár meditálunk rajta, akár jósolunk. És a világ is.

Ezért először is nem árt észben tartani, hogy MINDEN jóslat abban a pillanatban érvényes, amikor jósolták. A következő pillanat akár teljes mivoltát felülírja, vagy beteljesíti, ha azt választjuk, de hogy változás, legalább egy csekély mértékű biztosan beáll, az olyan tuti, mint a teremtés maga. Ugyanis így működik a teremtés. Nincs semmi, ami megismétlődik tökéletesen, nincs semmi, ami merev, semmi, ami egyenes, megjósolható, kiszámítható. Fraktál-rendszerű. A tibeti szimbólumok jól példázzák ezt: egyetlen egyenes vonalat sem találni rajtuk! Ők tudják, hogy működik a világ, és mit jelent az Élettel, az örök Változással szembeni alázat.
Persze ugyanakkor azt sem árt tudni, hogy vannak olyan kultúrák, létezik olyan magas szintű tudás, ami jóval nagyobb idő-távlatokban képes jósolni, és azt eldönteni mennyit változott az Univerzum a Mayák xezer éves jóslata óta, hát nem kis feladat.

De lehet, hogy nem is innen kell megközelíteni ezt a dolgot. Minden nagy tanítás a belső útról, a tudatosságról, a szeretetről, az önvalónk Mindent átható erejéről szól. Arról, hogy csak tudat van és Teremtés, a többi illúzió. Szerintem ez a kézenfekvő megoldás erre a dologra is. Minél tudatosabbak vagyunk és minél nagyobb a szeretet-képességünk, annál többet segítünk önmagunknak és a világnak is ezáltal. Minden dolog végső és valódi megoldása itt van belül. Ülhetsz egy börtönben, ha képes vagy Önmagaddal lenni, boldogság és teljesség a jutalmad még ott is. Ott is rádtalálnak azok, akiknek szükségük van a segítségedre. Ha az egész világ is összeomlik körülötted, a te fényed békét és boldogságot, egészséget és örömet teremt benned és körülötted, mert ilyen a fény természete. A fehéré. (Ez a fehér mágia, nem holmi hókuszpókuszok.) Mert az örömünk, a boldogságunk, az Életünk minősége nem a külső dolgoktól függ. Épp ezt kell megtanulnunk, épp ezért idézi magára az emberiség ezt a katasztrófát is...

Valójában nincs is katasztrófa. Nincs szenvedés és nincs gyötrelem. Azok csak illúziók. Az elme illúziói. Csak szeretet van. Az a valóság üressége. De egyben ez a létező legnagyobb hatalom. Ezt tanítja Jézus, Buddha, mindenki. És most ezt tanítja egy kemény leckében a világ. Erre tanítjuk magunkat a Karma törvényei beteljesítésével. Ez van.
Én így készülök. Hogy teszem a dolgom. Tanulok adni, kapni, figyelni, tudatosodni, tisztulni. És imádkozom, mert tudom, hogy bárhol is tartok az úton, bármennyire is sikerül vagy nem sikerül felkészülnöm a változásokra, a tiszta szívből jövő ima ereje mindenkor Földet és Eget rengető. És ez mindenkire igaz.

És ha van még valami, ami még ezeknél is érdekesebb lehet: olykor megkérdezem magamtól: miért is beszélünk annyit az eljövendő katasztrófáról, amikor tudván tudjuk a szavaknak mekkora ereje van? Ha egyszer csak a tudat van, a teremtés és a mi szabad választásunk, miért nem fogjuk már végre be, és ülünk le szép csendesen és idézzük meg a tisztaság, a tudatosság, a szabadság világát? Az Aranykort, ami úgyis eljön, mert a Szamszara kereke forog tovább megállíthatatlanul, csak nem éppen mindegy, HOGYAN?! Hát miért? Miért nem tanulunk meg már végre FIGYELNI? FIGYELNI MAGUNKRA. ARRA MIT TESZÜNK, MIT MONDUNK, HOGYAN FOGALMAZUNK ÉS MILYEN MOTIVÁCIÓBÓL. HA EGYSZER MI TEREMTÜNK. Persze az emberiség nagy része még nem itt tart tudatosságában. Éppen ezért nem kell ezt erősíteni benne a kijelentéseinkkel, nekünk "spirituálisoknak".

Szerintem az egész erről szól (és a Mennyei Próféciák is valami hasonlót fejteget): az evolúció következő stádiumába lépünk szép lassan, fokozatosan. Akik felébrednek, azok leülnek a fenekükre, és árasztani kezdik a fényt. Mert már tudják azt, amit a többiek nem: hogy teremtők vagyunk, és az egész játék csak ennek a megtapasztalásáról szól. És hogy a legtöbb, amit tehetünk embertársainkért, az az, hogy felvállaljuk az egyéni felelősségünket ebben a játékban. Ez a Világ Arkánuma. A teljességé, a bölcsességé, a Fényé, az Egyszerűségé. A többiek az Ördög Arkánumát élik: harcolnak magukért, az életükért, a javaikért, a családjukért, és nem veszik észre, hogy harcuk elválasztja őket önmaguktól és ezáltal mindezektől. Sírnak és szenvednek, fájnak és bosszulnak. És ők is megtanulják végül, hogy befelé nézzenek, amikor kint már nem látnak semmit. Felfedezhetik a pusztulásban a mindenütt jelen-lévő Fényt. Az Ördög más néven a Fényhozó. Isten első angyala. A nem-tudásból tudást teremt, a sötétségből felismerést. Az illúzióink felismerését. Ez is az Univerzum törvénye. A Karma törvénye.
A kérdés csak annyi: te melyik utat választod? Jézusét, Buddháét? Vagy a Karmáét? Nincs több út. És nincs több kérdés. Csak ez.

Egy nagy tudású tanítómesterem, aki a Teremtést igyekszik minden erejével tudatosítani a tanítványaiban (ez a Dharmája) egyszer olyan szépen azt mondta: "Remélem, majd ha eljön az idő, leültök." És olyan szépen, olyan alázattal, megindítóan mondta. Nem fűzte hozzá, hogy mikor, miért. De tudtam. És értettem.

Egy másik mesterem csak ennyit mondott, amikor megkérdezték a "világvégéről": "az Élet olyan, mint egy hatalmas sport-mérkőzés. Mindig van hosszabbításra lehetőség. És Isten kegyelme végtelen." :)

Szerintem ez magáért beszél. Hát nem érdemesebb inkább ezen eltűnődni? :)

Namaszté!