Mely életterületeden keletkeznek rendszeresen problémák?

Szia!

Úgy tetszett, amit írtál! Felébresztetted bennem is a bennem lévő magad! :) Ez is Isten. :) És most látom, hogy mindezt pár perce írtad... Ez nem véletlen! Azok sincsenek. Véletlenek helyett is csak Isten mindenütt ott-levősége, végtelen mindent-áthatósága, mindent-tudása van. Ami miatt olykor észrevesszük, hogy a dolgok éppen akkor történnek és éppen ott, ahol kell...
Szóval azt hiszem egyáltalán nem baj, ha sok kérdést teszünk fel és sok választ lelünk, éppen annyit, ahányan vagyunk, mert megismételhetetlenségünk is Isteni származásunk jegye. Ezért csak azt tudom leírni neked, ki Isten nekem most.

Szerintem mindenkinek a szívében ott van és a tanulásunk, az hogy megismerjük, felismerjük őt magunkban és a dolgokban csak arról szól, mennyire sikerül megnyitni ennek az elménket, azt az elmét, ami egész életünkben arra lett kondicionálva, hogy "földi" dolgok léteznek csupán... és még számos olyan dologra, ami nem egyezik a valósággal, vagyis azzal, ahogyan működik az élet, és az Univerzum, amik a természet szellemi törvényszerűségei, melyek minden mást felülírnak.

Biztos mindenki más úton tanulja ezt. Én így teszem: tizenévesen azt éreztem a legnagyobb dolognak a világon, ahogy Jézus gyógyított, erre felnőtt koromra kiderült, hogy van egy gyógyíthatatlan betegségem, amivel kapcsolatban valahogy rögtön az volt az érzésem, megoldható. És megkaptam a tanítást. és elkezdtem járni az utat. Már rég meg kellett volna halnom. Orvosilag. Többször is. De nem vagyok hajlandó :) Mert tudom, hogy mindent megkaptam ahhoz, hogy meggyógyuljak :) Ugyanazt a tanítást, amit Jézus is tanít, csak kicsit leredukálták az Evangéliumok.
Az egész nagyon egyszerűen működött, úgy, ahogy az Univerzum nagy törvénye (Isteninek is nevezett): kértem a kegyelmet, a gyógyulást, a tanulást, az újrakezdést, a tudást - és megkaptam. És sokkal csodálatosabb, mint azt valaha el tudtam volna gondolni. Olyan régióit láthattam meg a világegyetemnek, amelyeket csodának emlegetnek azok, akik még nem tudják: ezek is csak a valóság, csak éppen nem tanították meg látni nekünk.
Láttam, hogy a világunkat egész más erők mozgatják, mint azt "beadják" nekünk más emberek, és hogy ezek az erők bennünk vannak és Isten által egyek mindannyiunkban. Úgy is szokták jellemezni a világegyetemet, mint egy hagymahéjakból álló gömböt, amelyben Isten mindent "átrezeg", mert belőle áll elő minden földi és földöntúli, az anyagtól az angyalokon át egészen Önmagáig. És ez itt a lényeg: az út addig! Az út addig a kérdéseken és a válaszokon át vezet, ez egy izgalmas felfedezés, számomra a legizgalmasabb mind közül, mert ezek által ismerem meg önmagam és a világot. Ezért igenis érdekes, hányszor létezett a Föld, hány csillag van az égen, és hogyan működik az idő. És számtalan érdekesebbnél érdekesebb választ lehet találni. Mind igaz.

De a te kérdésed a végső kérdés: Ki isten? És ő honnan való? Erre az én válaszom a következő: Isten a kérdések után következő kérdés-nélküliség. A keresés utáni megállapodás. A gondolat-világ után a gondolat-nélküliség. Az út vége és az újrakezdés egyben. Kiből vagyunk? Isten gondolatai vagyunk. És ki gondolja Istent? Hát mi, magunk! A magyar szépen kifejezi ezt a Mag szóval. (Mi MAGunk vagyunk, önMAGunk, tehát az, aki bennünk létezik, akiből kicsíráztunk, és általunk folyamatosan teremti MAGát újra! Éppen így terem a magból fa és a fából újra mag végeérhetetlenül...) Ez a legnagyobb csoda, ez Isten, a világ legmagasabb törvénye: a Teremtés törvénye, az hogy Isten által vagyunk és általunk van Isten. Vagy: Isten bennünk van és mi őbenne. És ezért minden mindennel egy, mert a saját kis Univerzumaink a Teremtés törvényében összekapcsolódnak. A Tudat teremtő ereje. Az, hogy az vagy, amit gondolsz magadról. Az, hogy amit mással teszel, azt magaddal is teszed. Ez mind Isten, illetve a mindenütt jelen-lévő isteni törvény működése bennünk. Erről beszélnek a kvantumfizikusok, amikor elmondják, hogy rájöttek, az atomok közötti tér a fontos, nem az atomok. A SEMMI! Erről beszélnek a csillagászok, amikor a magába hajló tér és az idő-nélküliség a téma, és erről beszél minden tudomány határterülete. A megmagyarázhatón túli megmagyarázhatatlanról. Amit csak felismerni (megvilágosodás) és megélni lehet, megérteni nem. És ez a lényeg!

Ezt a jelenséget, Isten törvényét ésszel felfogni, "nyakon csípni" nem lehet. Hogyan is érthetné meg az elme, hogy valami benne van és ugyanakkor ő abban a valamiben? Ugye milyen "értelmetlennek" tűnik? Pedig így van. És éppen ettől működik a Teremtés. Ez a tökéletes dinamizmus, amely tökéletes harmónia és nyugalom is egyben. Fölül áll az elme, a dualitás világán, mert az őbelőle való, ezért csak szolgálni tudja, uralni nem. És szolgálnia annyit jelent, hogy fel adja a megértést. Mert ő csak megérteni tud. Fel kell adni a szóban való kommunikációt. Ezért van a semmiben, a csendben, a megmagyarázhatón és felfoghatón, kommunikálhatón túl. Az elme időben gondolkodik: "mi VOLT az első gondolat előtt?" Isten a VAN: általa vagyunk és fordítva. Nincs volt vagy lesz. VÉGTELEN, IDŐTLEN

Az isteni teremtő erő működésének felfoghatatlan mivoltára itt egy csodálatos mondat, ha jól emlékszem Richard Bach-tól: "Minden, és az ellentéte is igaz!" Ez a legtömörebb megfogalmazás, amivel valaha találkoztam. És a legtalálóbb. Ha ezen meditálsz, jó úton jársz! :)

Isten az, aki magából teremti a világ színpadát, és gyönyörködik benne, magában, a végtelen számú megnyilvánulásaiban, amelyet önmaga minden ízében átsző, és amely folyamatosan teremti önmagát újra. Hiszen olyan, mint Isten. Ő Isten, csak máshogy. Egyek.

Számomra ez Isten.

Volt néhány csodálatos pillanat az életemben, amikor átélhettem ezt a tudatállapotot. Olyanok ezek, mint a gyémánt-kövek, fényük bevilágítja az utamat. Ezt gyakorlom a zenélésben, a kártyázásban, és elkezdtem tanulni gyakorolni az életemben is.

És az utam (amit teremtettem magamnak): Megláttam és átéltem a Mennyet és most leraktak a Földre, hogy másszak fel oda egyedül. Mert mindenki csak önmagában találhat rá Istenre. Ez az ember küldetése itt a Földön. És itt tartok: állok a hegy lábánál és látom a csúcsot. Tudom, hogy oda tartok. Tudom, hogy ott a gyógyulás, a remény, a teljesség, a bölcsesség, a tisztaság, a boldogság és minden Csoda, és Nagy Titok, amire csak kíváncsi vagyok még. Most indulok.

És köszönöm Neked!

Namaszte!