Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
gyöngyház képe
Szellemek játéka?...
2009. február 02. hétfő, 18:29 | gyöngyház   Előzmény

Nagyon ráéreztél. Vagy tapasztaltál?
Nemrég egy spirituálisan nálam klasszisokkal nyitottabb barátnémnál dumáltunk, filóztunk. Ott kezdtem el a régi, gyerekkori rosszullétet kielemezni. Ott kristályosodott ki az erről alkotott elképzelésem.
10 évesen lettem rosszul. Rettentő halálfélelmem volt. A félelemtől majd szétrobbant a tudatom. Hallucináltam. Hatalmas legyeket, szúnyogokat. Nőttek a könyvek az asztalon, ahol nem is voltak könyvek. A pupillám hatalmasra tágult. Anyám mögött szakadék tátongott. Anyu bölcsen azt mondta, ne féljek, nem lép hátra, ide ül mellém.
10 évesen jött meg az első menzeszem. Véleményem szerint azért bolondulnak meg a tinik, mert ekkor nyílnak meg legjobban mentálisan az emberek. Nem véletlen, hogy a természeti népeknél ilyenkor tartják a spirituális beavatást. Izzasztókunyhókban, zsályát szívva. Először találkoznak a szellemekkel, Istennel, ősökkel. Mára ez nincs. Lehet, ez is oka annak, hogy ma a fiatalok néha teljesen összezavarodnak. Mellékszál elkötve. :-)
Az a következtetésem, hogy ez a durva, és 20 évig visszajáró, bár egyre enyhébb rosszullét a "másik világ" próbálkozása volt, hogy kapcsolatba kerüljenek velem. Vagy én látogattam át spontán, felkészületlenül, és az agyam, az egóm, ha úgy tetszik, így reagálta le a dolgokat.

Az ominózus beszélgetés előtt nem sokkal voltam utoljára rosszul. De most, sok olvasmányon, és sok következtetésen túl, nem harcoltam ellene körmöm szakadtáig. Átadtam magam.
Mintha egy kút mélyére néztem volna. Még láttam is... Éjkék volt, mély, és nyugalom, bíztatás szállt fel belőle. Arra gondoltam: köszönöm. De még nem vagyok felkészülve. És a kút válaszolt: még nem vagy felkészülve.

Míg ezt meséltem, a lány, aki velem volt, folyamatosan remegett. Láttam, hogy fel van dúlva. Az emlékek hatására és még valami megmagyarázhatatlan feszültségtől én is remegtem.
Azt mondta, végig ott volt velünk egy hatalmas erővel bíró "entitás". Így fogalmazott. Neki is mondta, hogy Ő gyógyító, és egyszer majd én leszek az ő segítője. Általam fog megnyilvánulni. Erre vár, de még nem vagyok kész. És Ő, Ők voltak, akik folyamatosan "edzettek", hogy elfogadjam a jelenlétüket, megnyugodjak, rájöjjek, megértsem.

Hát, ennyi a történet.

Sokszor úgy érzem, pocsékolom az időt. Hogy gyorsabban kéne fejlődnöm, mert szükség van rám! Hogy rengeteg embert hagyok cserben így! De ezt nem lehet sürgetni. Ráadásul ott van még a saját kis magánéletemhez való ragaszkodás is. Bár látok rá esélyt, hogy a kettőt szépen összehozzam. Majd. Ha itt lesz az ideje.