Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
HajduM képe
Hát ha ez így lenne ahogy elképzelted, akkor én nyilván egy
2010. május 29. szombat, 7:07 | HajduM   Előzmény

Hát ha ez így lenne ahogy elképzelted, akkor én nyilván egy hazudozó vagyok, és a további megnyilvánulásaim is teljesen hiteltelenek lennének, és persze az eddigiek is.

A dolog viszont úgy áll, hogy jó párszor el lettem verve, néhányszor teljesen ok nélkül és igazságtalanul, mert kívülről úgy látszott, hogy csinálok valamit, pedig valójában az ellenkezőjét csináltam.

Egy domb tetőn álltunk öcsémmel, én 9 éves ő 3. öcsém egy kis háromkerekű biciklivel. Egyszer csak megindult a domboldalon lefelé a bicikliben, én egyből elkezdtem szaladni és nyúlni utána.

ez 10 méterrel feljebbről úgy látszott, hogy tolom lefelé a domboldalon a gyereket a biciklijével.

Apám úgy elvert, hogy össze pisáltam magam, negyed óráig levegőt alig kaptam úgy hüppögtem.

Aztán egyszer anyám elküldött krumpliért a piacra. Nem volt messze a piac, csak eszembe jutott, hogy útba ejtem az egyik haveromat, akitől vettem egy patkóféket a biciklimre (1982-ben járunk csak, hogy ne legyen képhiba). De elfelejtettem elmenni a piacra, annyira örültem, hogy meg lett amit akartam (ja saját zsebpénzből, nem a krumpli árából). Fater fogta a patkóféket és megint csak elvert a bowdennal mint a szart...

Meg egy csomó egy-két pofonos akció volt, de a legtöbb jogosan...

Bementem a szemközti vendéglőbe, haverokkal dumálgattunk és vagányan ugye cigizgettünkis 15 éves voltam... Anyám utánam jött, meg látta, hogy cigizek, szabályosan kipofozott a vendéglőből...
Haverjaim előtt... na az megalázó volt. Cigi miatt sokat kaptam. Az első berúgásomkor :))) És fel se tudnám sorolni...

Na most ezek még mindig felejthető élmények, illetve a haragom ezért elmúlt, de az, hogy állandóan lehülyéztek, meg anyámnak volt egy mondása: Nincs köszönet a munkádba...
Na ezek elkísértek a mai napig.

Leköltöztünk vidékre 83-ban... anyám Fülöpszálláson született Dunavecsén nőtt fel. majd fel kerültek Pestre.
Amikor visszaköltöztünk, azonnal előjött belőle a Fülöpszállási parasztlány, ami nem lett volna baj, ha én belőlem, aki viszont már Angyalföldön születtem és Pesterzsébeten nőttem fel, nem akart volna kapás legényt csinálni. Állandóan kikényszerített a szőlőbe kapálni, meg egyéb hülyeségeket csinálni. Utáltam...

Egyszer fogtam és két tőkéről a kapával lehúztam a vesszőket... Sűrű pofonok közben visította anyám, hogy NINCS KÖSZÖNET A MUNKÁDBA.. TAKARODJ INNEN...

Na ezeket nem felejtettem el...

Nézegetem ezeket a mai suhancokat, nem tudnak viselkedni, nem tudják mi az, hogy közösség, hogyan viselkedjenek, és viszonyuljanak fiatalabbakhoz, idősebbekhez. Megszüntették a sorállományú katonaságot, ami valami féle csapatmunkára meg rendezettségre nevelte volna őket...
Minden szerveznék egy pofon-tábort, tanulják csak meg, hogy mi az, hogy megalázottság, mi az, hogy a másik megszényenült az orruk előtt, tanulják csak meg kezelni, elviselni, és tanulják meg elkerülni, netán azáltal, hogy megtartóztatják magukat bizonyos fajta viselkedésektől... Mai suhancok, kivétel nélkül szinte idegbajos lélek-gyenge. Mindenért azonnal ideges lesz, valami nem úgy sikerült, akkor ő öngyilkos lesz... Egy elmeháborodott banda. Tudod, én is hiperaktív voltam, csak akkor még nem tudtuk, de pofonnal lehetett gyógyítani. Ma amiket látok a tv-ben.. A szülőt verném el először, mert egyszerűen hiányzik a tapasztalat belőle..

Örjöngő gyerek? Ne hülyéskedj már, hát hol élünk?

Az életre fel kell készülni, és jobb túlesni az alján még az elején. Miféle felnőtt lesz az, akinek mindig minden szép, meg jó felnőtt koráig, és ott érik majd csalódások, ott döbben rá, hogy tulajdonképpen micsoda szemétrakás tetején él.

Aztán lehet önismeretezni, megtanulni ezeket a feszültségeket kezelni, elengedni megbocsátani, valóban azt a belső munkát elvégezni, amiért itt vagyunk.

Beülni egy hintaszékbe és szépen végig billegni széplelkeskedve az életet, és mindenféle ideológiákat gyártani, arra, hogy miért nem tapasztaljuk és tapasztaltassuk meg önmagunkkal és porontyainkkal az élet valóságát.

Egy burokban sértetlenül, mit tanulsz? Hogyan futod be az életpályádat, hogyan töltöd be az életfeladatodat? Nem tapasztalsz semmit, vagy éppen azt, hogy bármit meg tehetsz leszarhatod a környezetedet, mint ez a kislány....

Tehát ne nevezz hazugnak, ha megkérhetlek, pusztán a saját elképzelésed nyomán, mivel az csak a te elképzelésedre kialakult hited, nem pedig tapasztalat, vagy netán tárgyi tudás az adott témakörben.

És azt is mondom, hogy jobban tette volna apám, ha még egy két meghatározott alkalommal jól elver, és kapálás helyett tanultam volna rendesen, és lehetett volna az a szakmám amit szerettem volna, és fejlődhettem volna ha volna volna volna, de most nem lennék itt, és írhatnám le ezt tanulságképpen, ha úgy történt volna.....

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----